Rasszizmus és az USA - Bugár György

ABSZTRAKT

Eme munka célja, hogy betekintést nyújtson a rasszizmus és a xenofóbia evolúciós okairól. A második részben pedig röviden rávilágítson a George Floyd ügyre s az Egyesült Államokban történő eseményekre statisztikák segítségével.

Bevezetés

Az egész világ percről percre figyeli azokat a történéseket amelyek az Egyesült Államokban történnek. Egy ember halála vezetett azokhoz a tüntetésekhez, majd később zavargásokhoz és utcai harcokhoz, amik most az összes állam területén jelen vannak. Az ügy pedig már globálissá vált. Demonstrációk, békés tüntetések, adományok, felszólalások vagy éppen uszítások zajlanak a Föld különböző országaiban. Ez a cikk is ennek okán született meg. A rasszizmus témakörének járunk utána az evolúciós pszichológia tekintetében, hogy megtudjuk milyen okai vannak evolúciós szinten, hogy valaki egy másik etnikumú embertársa iránt gyűlöletet érezzen. A cikk második felében pedig George Floyd halála utáni történések relevanciáját keressük meg, s hogy valóban indokolt a tömeg felbuzdulása avagy másra megy ki a játék. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy darázsfészekbe nyúlok, ahogy azzal is, hogy kívülállóként nem sokat tudok az esetről. Viszont a hozzám eljutó információk és tények alapján szeretném kicsit elmélyíteni az olvasót a rasszizmus világában és megértésében s rávilágítani, hogy milyen veszélyesek is lehetnek a nem megfelelően kezelt információk. Hiszen nem minden arany, ami fénylik.

1. ábra A két tábor

A xenofóbia és a rasszizmus

Maga a rasszizmus két jelentéssel bír. Az első, hogy a saját rasszomat pozitív színben tűntetem fel, s a más rasszokhoz viszonyítva pozitívan diszkriminálom. Míg a másik jelentése ebből következik, hogy más rasszokat pedig diszkriminálok.

Mielőtt eljutnánk a konklúzióig, addig jó pár mindenen át kell rágnunk magunkat. Először is. vonatkoztassunk el a XXI. századtól. Képzeljük el, hogy 3,5 millió évvel ezelőtt járunk Kelet-Afrikában. Először azt is hihetnénk, hogy a XXI. században vagyunk, azonban a fontos szemlélő fontos különbségeket vehet észre. A nagymacskák a kardfogú tigris különböző változatai, csak kisebb fogakkal. Az olyan állatok, mint a Deinotherium amely ugyan hasonlít az elefántokra, viszont háromszor akkora, s az agyara lefelé görbül, hogy a fákról lehántsa a kérget. A sok különböző állati hang közül hamarosan csak egyre fogunk koncentrálni. A fák közelében tartózkodó, s annak gyümölcsit fogyasztó majomra. Ez a majomféle különbözik a többitől. Felegyenesedve jár. Ő ami Éva anyánk, hisz az emberek nem egy férfitől hanem egy nőtől erednek. Az Ő és utódainak viselkedését fogjuk most megvizsgálni. Az ő útjuk, alkalmazkodásuk és kiválasztódásuk megfigyelésével érthetjük meg, hogy a xenofóbia és a rasszizmus miért van jelen minden egyes ember életében.

Csoportszerveződés

Vér a véremből! Azok számára akik nem jártasak a Tűz és Jég dala világában, annak elmondom, hogy ez a dothraki egy lovas, nomád életmódot folytató nép jelmondata. Nem egy Tűz és Vér! szlogen ami jelezni a Targaryen ház életvitelét, nem egy Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik! jelmondat, mint a Martell házé mely történelmükre s erősségükre utal, és nem is egy Közeleg a tél! ahogy a Stark ház mondja mindig, mely előbb utóbb igazzá válik. Vér a véremből! Nem is félelmetes, nem is erőt sugárzó, de mégis annál igazabb ránk nézve. S talán ez lehetne a mi jelmondatunk is. Ez a jelmondat egy közösséget, s egy közösséghez tartozást szimbolizál. A Homo sapiens alapvető késztetése, hogy egy csoporthoz tartozzon s azzal azonosulhasson. Ez a késztetés éppolyan alapvető, mint a szexualitás vagy az anyai kötődés. Elválaszthatatlan része a természetünknek. Ennek az erős csoportorientációnak mély evolúciós gyökerei vannak, és számos kognitív és emocionális mechanizmus vesz részt a szabályozásában.

Csoportméret

Az evolúció során létrejövő embercsoportok méretét és szerkezetét különféle ökológiai, kognitív és szociális feltételek alakították ki. Mai tudásunk szerint, minden emberi társadalom legyen az egy náció vagy egy vadszó-gyűjtögető népcsoport, olyan komplex szociális környezetben él, melyben a közösség egy hierarchikus, egymásra épülő szintekből szerveződik meg.

A legkisebb egység a csapat vagy banda. Ez 6-10 családból tevődik össze, ami körülbelül 30-50 főt számlál. Ez az emberiség legkisebb állandó csoportosulása. A szerveződés második szintjét a klánok alkotják. Ezek a származáson alapuló csoportok 3-5 csapatból agy bandából állnak és körülbelül 100-200 főt számlálnak. Tagjaik generációkon keresztül vissza tudják vezetni családfájukat, rokoni kapcsolataikat. A klán a legnagyobb olyan emberi egység amelynek tagjai jól ismerik egymást, szoros és személyes kapcsolatban állnak egymással a nepotizmus, a házasság, a kölcsönösség szabályai szerint. Legtöbbször egy fizikailag elhatárolt területen élnek és kulturális szokásaik egyediek. Több klán alkot egy törzset. Ez a primitív társadalmak legnagyobb szerveződési egysége, melynek létszáma 500-2500 fő között mozog. Endogám közösség, a tagok kölcsönös gazdasági és politikai kapcsolatot tartanak fent, főleg házasságok révén.

Ahogy már említettem a klán a legnagyobb olyan szerveződés amelynek tagjai még személyesen ismerik egymást. Nem csak ismerik, hanem ők azok akik kölcsönös bizalom alapján természetes szövetségeket alkotnak, közös munkában vesznek részt, elosztják a javakat, segítik egymást. Az olyan csoportok amik meghaladják ezt a létszámot számot szétválnak kisebb egységekre és kezdik a folyamatot elölről. Itt újra kisméretű, szorosabb kötelékeket hoznak létre. Erre azért van szükség, mert ezekben a társadalmakban nincsenek büntetőjogi intézmények, a csoport stabilitását, a normaszegők kizárását csak a személyes megbeszélések és viták biztosíthatják. Ez egy bizonyos csoportméret felett ehetetlenné válik.

Az idő előrehaladtával ezek a csoportok megnőttek, megsokasodtak, de mégis bármilyen funkció ellátására a több ezer emberről visszatérnek erre a 150-es egyedszámra. Ilyenek a hadsereg alegységei, vallási szekták, kereskedelmi testületek, tudományos társaságok. Ez nem véletlen: az ilyen méretű csoport elég nagy ahhoz, hogy sikeresen és hatékonyan oldja meg a létfenntartással, védekezéssel és terjeszkedéssel kapcsolatos legfontosabb problémákat, miközben elég kicsi ahhoz, hogy a személyes kapcsolatok gazdag hálózatán keresztül megőrizze belső egységét. Az emberek a mai napig a nemzetállamok, sőt már a globális világban kis csoportokban élnek és ezekben is érzik jól magukat. Az emberek csupán ismerőseik szűk körével tartják fent a kapcsolatukat. Ennek a szociális hálónak a stabilitása nagyon erős függetlenül attól, hogy az ember egy faluban vagy egy nagyvárosban él. Erre az úgynevezett Kis Világ kísérlet világított rá. A kísérletben a résztvevőknek egy üzenetet kellett átadniuk személyes kapcsolataik révén az ország egy távolabbi pontján élő személynek. Például egy pozsonyi egyetemistának Kassára kell eljuttatnia egy üzenetet a polgármesternek. Az egyetemistának végig kell gondolnia kikre számíthat, meg kell szerveznie az üzenet átadását s ezzel egy láncot hozzon létre melynek során az információ eljut az egyik helyről a másikra. A kísérlet során újabb és újabb üzeneteket és feladatokat adtak a résztvevőknek amíg elfogytak a személyek, akikre a kísérleti nyulak számíthattak. Kiderült, hogy az embereknek 130-150 olyan barátjuk vagy ismerősük van akikre számítani lehet ha a helyzet úgy kívántja meg. Ők azok a személyek akikkel kapcsolatban úgy ítéljük meg, hogy jól ismerjük őket ahhoz, hogy szívességet kérjünk tőlük.

Ennek az oka nem véletlen. Egy kutatásban kiderült, hogy a kapcsolatok kialakításának és fenntartásának kognitív feltételei vannak. Főemlősöknél mérték össze a csoport nagyságának és az agykéreg (neocortex) arányát. Minél nagyobb agykéreggel rendelkezik egy faj, annál kiterjedtebb csoportokat tud fenntartani. Ennek az az oka, hogy nagy agyméretre van szükség, hogy fenntudjuk tartani a csoporttársakkal folytatott bonyolult kapcsolatunkat, megoldjuk a problémáinkat s előnyünkre manipulálhassuk a többieket. Az ember esetében is így van. A mi fajunk neocortex aránya 4.1 ami 148 főből álló csoport működtetéséhez szükséges. A többi főemlőshöz viszonyítva ez elég nagy, de megegyezik a törzsek nagyságával és a modern társadalmakat alkotó referenciacsoportok méretével. Ennek korlátai vannak, s az agyunk a mai napig sem képes ennek az értéknek főlé emelkedni. Felső határát az agykéreg információ feldolgozó képessége jelöli ki, amely még lehetővé teszi a társult egyének együttműködését és kapcsolataik személyes ellenőrzését. Ennek része a csalók kiszűrése és a támogatások számontartása. Ugyancsak lényeges a társas kapcsolatok sémájának a memóriában való kiépítése, a csoporttagokkal való kommunikáció megfelelő formáinak alkalmazása, és mások saját érdekeink szerinti manipulálásának a képessége.

Társas kapcsolatainknak egyéb korlátai is vannak. Vizsgálatok kimutatták, hogy azoknak a személyek akikkel tényleg nagyon közel állunk egymáshoz meglepően kicsi. Nagyjából 10-15 fő. Ők azok akikre tényleg számítani lehet a nagy bajban, a haláluk nagy megrázkódtatásként ér bennünket. Ezt a szűk csoportot szimpátiacsoportnak hívjuk. Ennél több emberrel képtelenek vagyunk bensőséges viszony kialakítására. Ennek nem kognitív hanem emocionális korlátai vannak.

A csoportnak van egy még kisebb része amit támogatószövetségnek nevezünk. Ez összesen 4-5 ember. Ők a hozzánk legközelebb álló személyek akikre először gondolunk. Ez a legkisebb egysége a hierarchikusan szerveződő rendszerünknek. Hangsúlyozni kell, hogy az evolúciós elemzés nem írja le, hogy az emberi társadalmakban milyen csoportok léteznek, hanem azt, hogy ezeknek milyen felső korlátai működnek az emberek különböző típusú kapcsolatainak kialakulása során.

Csoportidentitás

Ahogy már említettem az embernek elemi ösztöne diktálja, hogy valamilyen csoporthoz tartozzon. Minden időben, térben és kultúrában nagy készséget mutat ara, hogy egy tagja legyen egy közösségnek, elfogadja annak normáit, szabályait. Itt megjegyezném, hogy mindenki, még azok is akik úgy gondolják, hogy nem tartoznak egyetlen csoporthoz sem, azok is tartoznak valahová. Igen, vannak olyan emberek akik nem tartoznak semmilyen csoportba, őket halottaknak hívjuk. Érdekesség, hogy a Homo sapiens még a halottjait is besorolja, mely csoporthoz tartoznak.

Pszichológusok szerint ez lényegében egy szerepkövetést jelent, olyan döntéseket hozunk, azaz elvárás, hogy mások helyeslik és elfogadják a döntésünket. A saját csoporttal való azonosulás, döntő szerepet játszik önértékelésünk kialakításában. Aszerint ítéljük meg magunkat, hogy az általunk választott közösségen belül ki hogyan és milyennek lát minket. Születésünktől kezdve egy meghatározott csoportban élünk s ez alapján határozzuk meg magunkat, mint társadalmi lényeket. A csoportidentitás nélkülözhetetlen az intellektuálisan és emocionálisan stabil személyiség, nemkülönben a normális szociális kapcsolatok kialakulása szempontjából.

A csoporthoz való azonosulás, mély evolúciós gyökerekből ered. Mint láttuk, a Homo sapiens eddigi történelmének túlnyomó részében zárt és szoros csoportkötelékekben élt, amelyek meghatározó elemei a rokoni szolidaritás és a többiekkel való kölcsönös együttműködés voltak. A csoporton belül mindenkinek el kellett sajátítania azokat a cselekvési szabályokat, amelyek elősegítették a csoport integrációját. Csak azok a csoportok maradtak fenn, amelyeknek tagjai rendelkeztek a többiekhez való kötődés megismerési és érzelmi készségeivel. A különböző egyéni és csoport szintű szelekciós folyamatok olyan adaptív információfeldolgozó mechanizmusokat részesítettek előnyben a társas élet szabályozása terén, amelyek ma is meghatározó elemei pszichológiai repertoárunknak.

Az egyik ilyen képesség a csoporthűség. Az emberek szorosan kötődnek a csoportjukhoz és a végletekig lojálisak hozzá. Ez egy kimondottan emberi tulajdonság, más állatfajokra nem jellemző. A többi faj egyedei képtelenek úgy felfogni csoportjukat, mint valami önálló, a konkrét tagoktól független entitást. Képesek egymásért áldozatot hozni, de a csoport érdekében nem. Erre egy példa mikor két nőstény majom, egy anya és lánya lemészárolta más nőstények utódait. A többi nőstény hangos vészjelzést adott le, de az erősebb hímek nem segítettek. Ez két év alatt az összes utód halálát okozta és azzal járt, hogy a csoport kihalt. Senki sem avatkozott bele, nem alakult ki a csoport iránti elköteleződés, az áldozatvállalás viselkedési szabálya amely az emberi motiváció egyik alappillére. Így vált az ember esetében a közösség is egy valós személlyé. Megtestesült a fiktív valóság gondolata.

A fiktív valóság segítségével az ember képes volt nem élő emberekhez is kötődni (ahogy már a halottaknál említettem), sőt elvont dolgokhoz is (például egy eredetmítosz) , tárgyakhoz (zászlók). Kognitív alapját a reifikáció (hiposztazáció) alkotja: képesek vagyunk absztrakt elveket és kategóriákat reális dolgokként elképzelni és aszerint cselekedni. Emocionális alapját pedig az a mélyen gyökerező emberi hajlam képezi, hogy érzelmileg elkötelezett válaszokat adunk saját csoportunk szimbolikus reprezentációira, mint amilyen pl. a himnusz. A csoporthoz való hűség egyik legfontosabb komponense az indoktrinálhatóság, amely valószínűleg ugyancsak a zárt, pleisztocénbeli közösségekhez való alkalmazkodás terméke. Azt a képességet jelenti, hogy könnyen magunkévá teszünk olyan egyszerű elveket és magyarázatokat, amelyek a csoport belső norma- és szabályrendszereit közvetítik. Hitszerű elköteleződés ez, amely megkönnyíti az érzelmi azonosulást a csoporttal vagy annak szimbólumaival, és többnyire makacsul ellenáll a racionális érveknek. Ezt a pszichológiában kognitív disszonanciának is szokták nevezni. Ez minden csoportra igaz, hogy hisz valamiben. Szintén egy emberi specifikum a hit. Az ateisták is ugyanúgy hisznek, bármennyire is tagadják, mivel az ateizmus is egy hiedelem. Hiszem, hogy nem hiszek egy felsőbb entitás létezésében. Bár minden emberi kreálmány ami nem létezik a valóságban csupán a fiktív valóságban (nációk, országok, jogi személyek, ideológiák, gazdasági intézmények stb.) az mind hiedelem. Például ha 7 milliárd ember nem hinne többé a dollár értékében a dollár megszűnne létezni, hiába van belőle kinyomtatva megszámlálhatatlan példány. Vagy ha az Audi gyár összes alkalmazottját elbocsátanánk, gyárait lerombolnánk, termékeit megsemmisítenénk, az Audi nem szűnne meg létezni. Ugyanúgy igényelhetne kölcsönt az újrakezdéshez, vehetne föl dolgozókat akik új termékeket állítanak elő. Azonban ha kiírom az Audit a cégjegyzékből, hiába minden létező terméke, hiába az álló gyárai s a benne dolgozó munkások sokasága, az Audi nem létezne többé. A hiedelemrendszerünk életünk minden részére kihatással van. Egy kutya nem tudja felfogni azt, hogy holnap a gazdi elutazik és egy hét múlva visszatér. Azt érti, hogy gazdi, azt érti, hogy utazás, de azt nem tudja felfogni, hogy holnap és egy hét múlva. Az ember erre képes és így megkapta a tervezés ajándékát. Még egy pillanatra visszatérve a kognitív disszonanciához eme kitérő után, ez ugyanúgy igaz az ateistákra is, mint a teistákra. Hiába degradálják le a hívőket, hogy nem képesek túljutni vallásosságukon, egy ateista is lehet bigott és megszállott. S ha ezt szóvá tennénk, ugyanolyan vehemensen támadna és nem hinne a racionális érveknek, mint a hívők többsége. (Félreértés ne essék jómagam is ateista vagyok, azonban elismerem azt, hogy nincs bizonyítékunk egy felsőbb entitás létezésére, és annak nem létezésére).

Témánkhoz visszatérve, ezek az elvont képességek különösen a nagy csoportok esetében a közösséghez való kötődésben így az etnikummal és a nemzettel való azonosulásban játszanak döntő szerepet. Emocionális kulcsokat nyújtanak az etnikai identitástudat kialakításhoz. Egy kísérletben 6-12 éves korú gyerekeknek fiatalemberek fényképeit mutatták meg, és arra kérték őket, hogy válasszák ki közülük a legszimpatikusabbakat. Két héttel később ugyanezen fotók átnyújtása után azt kérték tőlük, hogy nevezzék meg azokat, akik véleményük szerint a saját népükhöz tartoznak, Kiderült, hogy a gyermekek általában a korábban szimpatikusnak tartott arcokat tartották honfitársaiknak. A szimpátia és a saját csoporthoz (etnikumhoz) való tartozás tehát összekapcsolódott, méghozzá egy olyan korban, amikor a gyermekektől aligha lehet elvárni a nemzet, haza stb. fogalmak megértését.

A csoporthűség fontos eleme a szabálykövetés. Ez szintén emberi sajátosság. A legfejlettebb főemlősök sem képesek a csoport minden tagjára vonatkozó absztrakt szabályok elsajátítására és követésére. A szabálykövetés lényege, hogy minimalizálja a csoporttagok közötti konfliktusokat, hiszen csökkenti a másik tag kihasználásának lehetőségét. A szabálykövetés továbbá lehetővé teszi célszerű cselekvések és komplex viselkedési formák gyors és hatékony együttműködését, amelyek gyakran meghaladják az egyének előrelátó és tervező képességét.

Általában is igaz, hogy a csoporthűség és a szabálykövetés együtt jár a deviánsok kizárásával. Ez az állatvilágban sem ismeretlen jelenség: a madarak és az emlősök elüldözik azokat az egyedeket, akik valamilyen jól látható jelleg tekintetében (pl. albínó) különböznek a többiektől. Az ember esetén a deviánsokkal szembeni ambivalencia inkább a normaszegőkkel és a megbízhatatlan társakkal szembeni védelmet szolgálja. A csoportidentitás fenntartásához ugyanis legalább három dolog szükséges: a személyes kapcsolatok állandó megerősítése és ápolása, a csoportspecifikus normák (szabályok) betartása és a csoporttagok viselkedésének bejósolhatósága. A deviánsok megsértik ezeket az elvárásokat és ezzel veszélyeztetik a csoport integrációját. A velük szembeni védelem eszközei széles skálán helyezkednek el a legkülönbözőbb kollektív csúfolódások, kinevetések és pletykák viszonylag enyhe - de többnyire hatékony - büntetéseitől a kiközösítés, a testi kínzások és a halálbüntetés szigorú szankcióinak gyakorlásáig. Ez a közösség által gyakorolt normatív (normafenntartó) agresszió egyszerre szolgálja a normaszegés tudatosítását, a konformitás kikényszerítését és a vétkesek büntetését. Az ember esetében is előfordul azonban, hogy a testi és lelki fogyatékosságot mutató személyek - akik „devianciája" tehát önhibájukon kívüli okokra vezethető vissza - más megítélés alá esnek, mint az egészséges emberek. Gyakran találkoznak visszautasítással és averzióval mások részéről. Ennek valószínűleg azaz oka, hogy a szokatlan megjelenés és viselkedés félelmet vált ki az emberekben. A félelem pedig abból fakad, hogy az abnormális jellegek egyfajta fenyegetést közvetítenek a fennálló normákkal és szabályszerűségekkel szemben, és valamifajta kiszámíthatatlanságot és bejósolhatatlanságot visznek a társas kapcsolatok rendszerébe. Erre remek példa a meleg büszkeség felvonulásán azaz Pridon rózsaszín tangában lévő és műdildóval felvértezett férfi akire ha egy kívülálló ránéz nem biztos, hogy szimpátiát fog érezni elsősorban. Több hasonló kísérletben különböző testi és lelki fogyatékosságokat imitáló személyeket kértek arra, hogy helyezkedjenek el mások közelében. Figyelték a gyanútlan járókelők viselkedését, és mérték azt a távolságot, amit a beépített személyhez képest elfoglaltak. A törött karú személyeket közelebb engedték magukhoz, mint azokat, akiknek hiányzott a végtagja. Nagyobb távolságot tartottak azoktól, akiknek az arca deformált volt vagy feltűnő bőrbetegségben szenvedtek. Lehetséges, hogy ez utóbbi a fertőzésekkel szembeni averzió eredménye. Legjobban azonban az elmebetegségeket szimuláló személyektől húzódtak el, valószínűleg viselkedésük kiszámíthatatlansága miatt.

Az abnormalitással szembeni intolerancia különösen erős a gyermekek között, akik gyakran gúnyolják ki testi hibás társaikat. A felnőttek általában megtanulják a toleráns magatartás szabályait, de kísérleti beszámolók tanúsága szerint gyakran éreznek bűntudatot időnként felbukkanó negatív érzelmeik miatt. Még modern társadalmunkban sem könnyű eme ösztönön túljutni, sőt nem is nagyon lehetséges.

Mi és ők

A csoportidentitás belső kohéziót és egységet igényel, amelyeket a közös célokat, tevékenységeket kijelölő kollektív hiedelmek erősítenek meg. Ez a belső egység nem csupán az egyén azonosulásának feltétele, hanem egyúttal előnyben részesíti magát a csoportot is. Ez abban szokott általában megnyilvánulni, hogy eltúlozzuk a saját csoportunk tagjaival való hasonlóságainkat és fokozzuk a másik csoport tagjaitól való különbségeinket. A saját csoportunk tagjait közelebb érezzük magunkhoz. Mivel azonosulunk egy csoporttal így fokozatosan elkülönítjük magunkat másoktól.

A saját csoport/idegen csoport megkülönböztetésében fontos szerepet játszik a szociális kategorizáció. Elcsépelt, sőt csaknem jelentés nélküli kritériumok is elégségesek az emberek osztályozásához, a „mi" és „ők" elkülönítéséhez. Gyakran sztereotípiákat alkotunk, amelyek elsődleges funkciója a megnevezés, a csoporthoz való tartozás bemutatása és a kívülállók elkülönítése. Ezek a címkék általában csak külsődleges (vagy éppen semmilyen) kapcsolatban állnak más emberek fizikai, szellemi vagy erkölcsi tulajdonságaival. A sztereotípiák ugyanakkor számos előnyös funkciót is hordoznak, amelyekről általában kevés szó esik. Olyan gondolkodási heurisztikát jelentenek, amelyek megóvják kognitív rendszerünket a benyomások okozta túlterheltségtől, és áttekinthető szociális térképet hoznak létre az egyéni kapcsolatok sokszor kaotikus és bizonytalan világában. Bejósolhatóvá teszik a világot, olyan szociális környezetet teremtenek, amelyben otthonosan mozgunk.

Ez az agyunk egy speciális értelmező funkciója, amit minden nap nem csak ebben a tekintetben érzékelünk. Mivel túl sok információt kellene feldolgoznunk rövid időn belül (főleg a XXI. században) az agyunk öt lehetőség közül választ. Az első, hogy leegyszerűsít mindent így a bonyolult dolgokból egyszerűeket kreál aminek az a hátulütője, hogy nem biztos, hogy megfelel a valós információnak, s ezzel magunk is tévedés áldozatai leszünk. második, hogy valamilyen minket ért eseményt társít valamihez. Ez a legtöbbször az összeesküvés elméletek formájában bontakozik ki. Nem azért élek rosszul mert nem megyek el dolgozni vagy meg nem tanultam, hanem mert a zsidók, a gyíkemberek és a Soros hálózat így akarja. Harmadszor sztereotipizál, erről már beszéltünk. Negyedszer szó szerint nem is figyel az információra. Struccpolitika, hogy a fejemet a homokba dugom, s amit nem érzékelek az nem létezik. Ötödször átrágja magát a problémán, lassan és szisztematikusan halad. Ez elég időigényes s két dolog szükséges hozzá, egy megfelelő alaptudás s a kognitív disszonancián való felülkerekedés. Mint sejthető az utolsót preferálják az emberek a legkevésbé.

A saját csoport és idegen csoport közti megkülönböztetés igénye és képessége az evolúciós környezet szociális feltételeihez való alkalmazkodás eredményeként jött létre. Azaz minél távolabb van valaki az én családomtól földrajzilag, annál kisebb esélye van, hogy rokoni szálak fűznek minket. Kevésbé tudunk építeni a kölcsönös segítségre, mivel teljesen ismeretlenek vagyunk egymásnak nincs ami összekapcsoljon minket. Ezt később a hiedelmek segítenek orvosolni. Másodszor a különbségeket fokozza, hogy a klánok, törzsek, etnikumok nem csak földrajzilag és endogámiailag különülnek el hanem kulturálisan is. Például különböző szimbólumok, totemok, hiedelmek, tabuk alakulnak ki amik speciálisan arra a csoportra jellemzők. De ezek csak szimbólumok. Az igazi elkülönülés a nyelvi dialektusoknak köszönhető. Ennek az az oka, hogy miközben az adott csoporthoz való tartozás egyéb jelzései (ruha- és hajviselet, körülmetélés, táncok stb.) máshol is megjelenhetnek, ráadásul többnyire könnyű őket utánozni, a nyelvjárások és beszédstílusok egyedi és megismételhetetlen jelzései maradnak az illető csoportnak. Erre az teszi őket alkalmassá, hogy egyrészt időben nagyon gyorsan változnak, másrészt a gyermekkor egy viszonylag szűk periódusát követően már rendkívül nehéz elsajátítani helyes használatukat és folyékony, akcentus nélküli kiejtésüket. Ennélfogva a helyi dialektusok megbízhatóan mutatják, hogy egy felnőtt milyen csoporthoz tartozik és melyik földrajzi térségben él. Egy vizsgálat szerint például a tradicionális angol nyelvjárások alapján még a háború előtt is meglehetősen pontosan be lehetett azonosítani egy 80 km-es átmérőjű területet, ahonnan a beszélő származott. A világon jelenleg mintegy hatezer nyelv ismeretes, sok ezer dialektussal, nem beszélve a kihalt nyelvek és változataik óriási számáról. Számos földrajzi régiót ismerünk Új-Guineától kezdve Dél-Amerikán keresztül Kelet-Afrikáig, ahol viszonylag szűk területen, úgyszólván egymás szomszédságában több száz törzsi csoport található, akik kölcsönösen nem értik egymás nyelvét. A nyelvi határok így sok esetben a társadalmi határokat is kijelölik. A csoportok olyan nyelvi szabályokat és normákat tartanak fenn, amelyek segítségével tagjaik képesek magukat megkülönböztetni az idegenektől. Még az azonos etnikumhoz tartozó san busmanok eltérő nyelvjárásokat beszélő csoportjai is idegen embereknek tartják egymást, akikkel szemben nem árt az óvatosság, és akikkel kapcsolatban kínosan ügyelni kell arra, hogy a nekik nyújtott támogatásokat pontosan visszatérítsék. A nyelvel sikerül kiszűrni, hogy valaki a saját csoportunkhoz tartozik vagy sem, s ezzel elejét vehetjük a csalóknak akik a mi forrásainkra pályáznak. Mert egy nyelvet ugyan meg lehet tanulni, de a dialektust és a tájszólásokat nem. Erre az ember csupán 3-6 éves korig képes. S mivel a nyelv folyton változik, külső behatásra amolyan védekezés gyanánt változása felgyorsul s ezzel követhetetlenné válik azok számára akik nem az adott csoporthoz tartoznak.

Ezek a kulturális, földrajzi, genetikai különbségek hozzák létre az idegenekkel szembeni előítéleteket, bizalmatlanságot és félelmet, amely sokszor ellenszenvé sőt gyűlöletté formálódik. A csoporton belüli és csoportok közötti viselkedési attitűdök legáltalánosabb típusai a Befelé a törzsi vezetők tisztelete, a normaszegők szigorú büntetése, a másokért hozott áldozat dicsősége és a kollektív értékek más népekhez viszonyított fensőbbsége jellemző. Kifelé viszont a rosszindulatú megbélyegzés, az idegenek erkölcsi leértékelése, a tőlük származó sérelmek kíméletlen megbosszulása, a velük való személyes kapcsolatok minimalizálása válik uralkodóvá. A más törzsek tagjai ellen elkövetett csalásokat, tolvajlásokat, gyilkosságokat többnyire nem tekintik bűnnek (sőt olykor dicsőségnek tartják), miközben a csoporton belül erős tabuk és szankciók irányulnak e cselekedetekre. Ezt a megkülönböztetést etnocentrikus szindrómának nevezték el. Odáig fajulhat, hogy számos vadász vagy nomád nép nem is tekinti valódi embernek az idegen csoportok tagjait. Így pl. az egyébként békés kalahári busmanok önmagukat Kung-nak, vagyis az embernek hívják. Az Új-Guineában élő mundurucu indiánok az ellenséges törzsbelieket ugyanazzal a névvel illetik, mint a vadászott állatokat. Ez az a jelenség mikor az emberek a vetélytársaikra úgy tekintenek, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznának. Az idegengyűlölet az állatvilágban is jellemző.

Őseink, a ma élő vadászó-gyűjtögetőkhöz hasonlóan, valószínűleg hosszú időn keresztül éltek egymástól többé-kevésbé izolált csoportokban, a törzsi-etnikai konfliktusok világában. Az idegen vagy ellenségnek számított, vagy olyan potenciális cserepartnernek, akivel szemben szükséges volt az óvatosság és a távolságtartás. Ebben a környezetben a xenofóbia minden költsége ellenére adaptív volt. Egyrészt növelte a csoport egységét és a csoporttagok társas összetartozásának érzését. Másrészt, a népsűrűség egy bizonyos szintjének elérését követően elősegítette az értékes erőforrásokhoz (terület, vadállatok, termőföld) való hozzájutást a törzsi háborúkon keresztül. A teljes rátermettségre gyakorolt előnyös hatásai miatt az idegenekkel szembeni félelem és ellenérzés hajlamaira feltehetően pozitív szelekció irányult, ezért ezek az attitűdök a modern kor emberének pszichológiai repertoárjában is megtalálhatóak. Egyesek szerint ennek a maradványa a veleszületett félelmi reakció, amelyet a 8-24 hónapos gyerekek mutatnak az idegenek jelenlétére. A kisgyerekek valamennyi kultúrában visszahúzódó és elutasító válaszokat adnak az idegenek közeledésére. Nem világos azonban, hogy ez milyen kapcsolatban áll a felnőttkori averzív magatartásjegyekkel. Tény, hogy az idegenekkel szembeni előítélet az élet későbbi stádiumaiban is megjelenik. Megfigyelték, hogy nagyvárosokban, ahol az emberek többnyire idegenek között élnek, gyakrabban kerülik egymás pillantását, mint a kisebb településeken, ahol szinte mindenki ismeri a másikat. Az idegenekkel való találkozás során gyakran elrejtjük valódi érzelmeinket, keveset árulunk el magunkról, miközben igyekszünk valamilyen kategóriába sorolni a másikat. Iskolásokkal folytatott vizsgálatok szerint az egyszer kialakult osztályközösség ellenségesnek mutatkozik a jövevényekkel szemben. Felnőttek ugyancsak hajlamosabbak magukévá tenni azokat az előítéleteket, amelyek leértékelik a tőlük valamilyen jellegzetességben különböző embereket és csoportokat, és nehezebben vállalnak irántuk szolidaritást, mint saját csoportjuk tagjai iránt (kollégáimmal való beszélgetés során, hasonló reakciót mutattak az új munkatársakkal szemben). A csoportidentitással, a saját csoport/idegen csoport megkülönböztetéssel és a xenofóbiával kapcsolatos kognitív képességek és érzelmi attitűdök viselkedési repertoárunk szerves részei. Ezek az egykor adaptív hajlamok ma is befolyásolják a körülöttünk élő emberekkel fenntartott kapcsolatainkat, legtöbbször anélkül, hogy ez súlyos konfliktusokhoz vezetne. A szomszéd osztály vagy a rivális zenerajongók kicsúfolása többnyire ártalmatlan cselekedet, ugyanakkor növelheti önértékelésünket. Tény azonban, hogy az emberben evolúciósan öröklött természete miatt viszonylag könnyen ki lehet alakítani az idegengyűlölet és az etnocentrizmus eszméit. Bizonyos társadalmi és politikai körülmények (kirekesztő ideológiák, autokrata vezetők vagy éppen háborús propaganda) közepette a félelem paranoid fantáziákká, a kollektív érzelmek tömeghisztériává, az ellenszenv nyílt agresszióvá alakítható. Napjaink diszkriminatív ideológiái (még a liberalizmus is) az identitáskeresés extrém formáinak tekinthetők, amelyben az ember természetes motivációit mesterségesen felszítják és irracionálisan eltúlozzák. A velük szembeni állásfoglalásban nagy szerepe van a tanulásnak: többlet erőfeszítéseket kell tenni a bennünk működő viselkedési tendenciák visszaszorítására és felülírására. Vagy ahogy az Ősmágus mondta a Doctor Strange című filmben: Sosem győzhetjük le démonainkat, de megtanulhatunk felülkerekedni rajtuk. Azonban fontos megjegyezni, hogy teljesen kiirtani ezt belőlünk, lehetetlen.

USA és a rasszizmus

2020 május 25. Minneapolisban rendőri intézkedések között életét vesztette a 46 éves George Floyd. Az afroamerikai férfit igazoltatás közben négy rendőr a földre teperte majd az egyikük bizonyos Derek Chauvint, a férfi nyakán térdelve őrizetbe vette. Azonban Floyd az intézkedés közben a nyakát ért nyomás hatására fulladozni kezdett, majd a későbbiekben vér is csurgott az orrából a fejében támadt nyomás hatására. Segítséget kért azonban nem kapott. Végül az életét vesztette. Az intézkedést levideózták és közzétették,s ennek hatására hatalmas botrány majd tűntetés és későbbiekben zavargások kezdődtek Minneapolisban és az egész Egyesült Államokban. Derek Chauvint gyilkosság vádjával őrizetbe helyezték. Később három társát Thomas Jane-t, J. Alexander Juenget és Tou Thaót bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítségért szintén őrizetbe vették. A felbőszült tömeg rasszista jelszavakkal vonult utcára s tüntetett az afroamerikaikat valaha ért atrocitásokkal szemben. A kezdetben békés tüntetés átcsapott teljes anarchiává. Ebben a részben nézzük meg, hogy valóban ilyen fekete-fehér az ügy vagy más oldalai is vannak.

Statisztikákat elemezve és régebbi eseteknek utánajárva kijelenthetek két dolgot. Amint már a bevezetőben is írtam én csupán a tények alapján tudok véleményt formálni, nem jártam soha az Egyesült Államokban, s nincsenek személyes tapasztalataim az ottani emberek helyzetével kapcsolatban. Az első amit kijelenthetek, hogy az USA rendőrei közt sok a rasszista. A második állításom, hogy ez ebben a formában nem igaz. Rendszerszintű rasszizmus nincs, azonban brutalitásprobléma annál inkább. Miért mondom ezt? Íme.

Kezdjük egy pár éves esettel. 2016. januárjában a 26 éves Daniel Shaver kártevőirtó szakember egy texasi kisvárosban tartózkodik. Szállodai szobájában két barátjával iszogatnak, s megmutatják egymásnak a munkában használt felszerelésüket, köztük egy légpuskát. A szomszéd házban valaki ezt észrevette és azonnal hívta a rendőrséget. A megérkező rendőrök kiparancsolják a férfit a szobájából, majd a folyosón földre fektetik. A rendőrökön lévő kamera rögzíti az esetet. (Szeretném megjegyezni, hogy minden amire ebben a fejezetben hivatkozok a felhasznált irodalom utáni hivatkozásrészben megtekinthető lesz.) Szóval mi következik ez után. Shavernek a rendőrök ordítva adnak utasítást, aki megpróbálja azokat félrészegen követni. Azonban az utasítások eléggé ellentmondásosak (tegye tarkóra a kezét, maradjon fekve, ne mozogjon, mégis nyújtsa ki a kezét, tegye a magasba, mégis inkább a tarkóra, térdeljen le, álljon fel, most négykézlábra). A felvételen jól látható, hogy a férfinál nincs fegyver. Ahogy Shaver elkezd négykézlábra ereszkedni ahogy azt parancsba kapta a rendőrtiszt Philip Brailsford öt lövést ad le, egyszerűen szólva kivégzi.

Mi a hasonlóság két eset között. Mindketten ittasak voltak, veszélyt nem jelentettek, s mindkettejüket a rend őrei gyilkolták meg. És mi a különbség? A minneapolisi rendőröket azonnal elbocsájtották, vád alá helyzeték, míg Brailsford setében két hónapba telik mire nyomozást indítanak ellene és csak ekkor bocsájtják el. Ezután az esküdtszék felmenti. További különbség, hogy Shaver ellen nem indítottak soha eljárást, nem került szembe a törvénnyel, Floyd pedig korábban öt évet ült fegyveres rablásért. Még fontosabb különbség, hogy Shaver esetéről nem is hallott a nagyérdemű, míg Floyd halála óta az ország lángokban áll. S volt még egy kivétel. Shaver fehér volt.

1967-es hosszú forró nyár óta nem voltak ilyen kiterjedt tiltakozások. Az egyesült Államok elnökét bunkerbe kellett menekíteni, Donald Trump azt fontolgatja, hogy beveti a katonaságot, tüntetők lőttek rendőrökre, s rendőrök a tüntetőkre. Minden híresség és nagy cég megszólalt az ügyben, s rengeteg írás jelent meg az esetről amelyben elmagyarázzák a feketéket ért súlyos megkülönböztetéseket.

Mondhatnánk, hogy Shaver este kivétel, hisz mindenki tudja, hogy az áldozat legtöbbször fekete és a rendőr fehér. Ezt mindenki tudja, csak éppen rosszul.

2. ábra. A 2015-ban (felül) és 2016-ben (alul) rendőri eljárás során életüket vesztett személyek aránya és etnikuma

Látható, hogy 2016-ban Shaver halálakor a rendőrök kétszer annyi fehér embert öltek meg, mint feketét. Az adatokat közlő The Guardian, a baloldali média zászlóshajója természetesen siet kontextusba helyezni a számokat: felhívja a figyelmet, hogy ha a lakosság arányaiban nézzük, akkor viszont egy feketének több mint kétszer akkora esélye van, mint egy fehérnek, hogy egy rendőr lelője. Csak kérdés, hogy ez jelent-e bármit. A feketék között ugyanis egyszerűen sokkal többen követnek el bűncselekményt, mint a fehérek között, vagyis sokkal gyakrabban kerülnek olyan helyzetbe, hogy egy rendőr fegyvert fogjon rájuk. Az USA-ban bármennyire is kisebbségben vannak a feketék (12%) az erőszakos bűncselekmények elkövetői közül ők viszik magasan a statisztikákat. Arányaiban a feketék sokkal több bűncselekményt követnek el, mint a fehérek, mégis a halálos kimenetelő esetek ennek ellentéte. Ehhez a következtetéshez persze nem csak ilyen körülményesen lehet eljutni: tavaly, amikor 1004 embert öltek meg a rendőrök, minden 10 ezer olyan feketére, akit erőszakos bűncselekményért vettek őrizetbe, három ilyen halálos rendőri beavatkozás jutott. A fehéreknél ugyanez a mutató négy, azaz kereken 25 százalékkal több. Tavaly összesen 370 fehért lőttek le a rendőrök, közülük 19 volt fegyvertelen (5,1%). A 235 lelőtt feketéből viszont 9 (3,8%).

Minden statisztika ugyan azt mutatja. Lehetnek sőt vannak is rasszista rendőrök, de semmilyen nyom nem hat általános rasszizmusra a rendőrség berkein belül. Egyébként Floydot őrizetbevevő rendőrök közül kettő ázsiai etnikumú volt.

Az adatok egészen másra hívják fel a figyelmet. Először is, hogy a rendőri beavatkozások gyakran túlkapásokba mennek át és nagyon brutálisak. A halálos beavatkozások miatt Az USA afrikai és latin-amerikai államokkal van egy szinten. Talán a rendőrség tele van szadistákkal? Nem (bár biztos vannak), hanem az államok tele vannak fegyverekkel. Olyan országban ahol bárki fegyvert vásárolhat, nem csoda, hogy a fegyveres összetűzés is sokkal magasabb, s a rendőr=ok is hamarabb nyúlnak fegyverhez. Vagy gondolják nem egyszer tévesen vagy előítéletesen, hogy másodperceken múlhat az életük. Ezen a helyzeten a fegyvertartás drasztikus korlátozása segíthetne, de ezt se a republikánusok se a demokraták sem hozták fel. Paradox módon a rendőri erőszakot követő faji zavargások is épp azokat igazolják, akik szerint igenis szükség van otthon az arzenálra, hiszen ilyen kvázi háborús helyzetben csak a fegyverekre lehet számítani. Nem nagyon várható pozitív változás a másik tanulsággal kapcsolatban sem. Azzal ugyanis, hogy a fekete közösséget sokkal jobban átjárja az erőszak. Amelynek egyébként az áldozatai is a feketék közül kerülnek ki: a lőfegyverrel megölteknek például a 57 százaléka fekete, miközben ugye a lakosságarány alapján 12 százalék volna a várható. Vagyis a tipikus amerikai gyilkosság úgy néz ki, hogy fekete lő le feketét.Természetesen minden egyes eset tragédia, de hogy arányaiban lássuk: azzal a 9 fegyvertelen feketével szemben, akit tavaly megöltek a rendőrök, több ezer olyan fekete halála áll, akit feketék öltek meg. És hiába a többszörös nagyságrendi különbség, hiába az utóbbi az igazán égbekiáltó botrány, amiatt mégsem tüntet senki.

A fekete lakosság tény és való sokkal rosszabb helyzetben van. Az is igaz, hogy évszázadokon át borzalmas bűnöket követtek el ellenük. Viszont a feketét lenéző fehér sztereotípia már csak az idősebbekben vagy már nagyon kevesekben él. Egy felmérés során, melyben a vegyes házasságról kérdezték az embereket kiderült, hogy az egyetlen csoport ahol vannak ellenzői a vegyes házasságnak, azok a feketék. A fekete nők szabályosan bojkottálták a vegyes házasságot. A vegyes családok kevésbé esnek szét, mint a feketék: a fekete gyerekek kétharmada apa nélkül nő föl. Ami minden bizonnyal inkább járul hozzá a meggyilkolt feketék számához, mint a fehér rendőrök rasszizmusa. De ez ellen nincsenek tüntetések, könnyebb azt mondani, hogy minden a fehérek miatt van, hogy kizárólag ők felelősek a feketék helyzetéért. Még ha nincs is annál pusztítóbb, mint folyamatosan azt sugallni valakinek, hogy nem felelős semmiért, a feketéknek könnyebb azt mondani, hogy áldozatok, nem tehetnek semmiről. Csakhogy, mint láttuk, ez nem csupán nem igaz, de veszélyes is: ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy bármit megtehetnek, hiszen jogos a dühük és igazuk van, amikor törnek-zúznak. S most ennek látjuk megnyilvánulását, mikor rendőröket ölnek meg (fekete rendőröket), fosztogatnak (ami nem egy releváns jelenség egy tüntetésen hiszen a Hong Kongi zavarások alatt senki sem rabolt), s azokon a helyeken ahol felszámolták a rendőrséget már teljesen elszabadult a pokol.

Bocsánat, hogy ekképp fejezem ki magam, de baloldali megmondóemberek eközben hőst faragnak olyan emberekből, akik valójában csak áldozatok (ahogy most is, támogatják őket, egészen addig amíg nem az ő házukat gyújtsák fel mint pl. Chris Martin Palmer aki még biztatta is őket a gyújtogatásra egészen addig amíg a tömeg a házához nem ért): Rodney King, akinek brutális megverése után robbantak ki 1991-ben a Los Angeles-i zavargások, ünnepelt polgárjogi ikon lett, elismert szerző és keresett fellépő. (Amíg a kábítószer nem végzett vele.) Jóllehet korábban ő is azért ült, mert kirabolt és megvert egy boltost. 2014-ben, a szintén óriási felháborodást kiváltó fergusoni esetet a függetlenobjektív média úgy tálalta, hogy egy fehér rendőr hátba lőtt egy mintatanuló amatőr zenész fekete fiút. Később kiderült, hogy a fiúnak már volt összeütközése a törvénnyel, éppen kirabolt egy boltot, majd rátámadt a rendőrre, aki nem hátba lőtte. Ám ezek a tények már semmilyen hatással nem voltak az indulatokra. De milyen társadalom lehet az, amelyben bűnözők a példaképek? Még ha olyan bűnözők, akik később áldozatokká is lettek?

Végszó

Had engedtessék meg számomra egy teljesen szubjektív vélemény. Az Egyesült Államok helyzete tarthatatlan. Jómagam sem támogatom a rasszista fellépéseket, s próbálom emberként és pályakezdő pedagógusként minimalizálni az egymás ellen való gyűlöletkeltést. Úgy vélem, hogy genetikánk ellenére van annyira fejlett kognitív képességünk, hogy bizonyos fokig túl tudunk jutni ezen. Nem fogok hazudni, magam is rendelkezem előítéletekkel melyeket tapasztalataim során szereztem, de minduntalan megpróbálok fellépni ellenük, s a megfelelő irányba haladni, folyamatosan a bölcsesség útját keresve és járva.

Sok mindenről lehetett volna itt még beszélni, azonban így is hosszú lett eme cikk. Az ami most folyik a világban nem a helyes út, hogy a felbőszült tömeg ártatlan embereket akar vagy éppen lincsel meg verbálisan vagy fizikailag. A szobordöntögetésről nem is beszélve. Egyetlen ideológia sem próbálta meg kitörölni a múltat. Hazudtak róla, elferdítették de sosem törölték ki. Ám most ez megy. Uralkodók, tábornokok, felfedezők szobrait rongálják meg az eszméik által keltette indulatból. A történelem nem olyan dolog amit ki szabad törölni. A múltunk eseményei vezettek el jelenünkhöz, s azokból okulva kerülhetünk el tragédiákat a jövőben. Azzal, hogy egyes emberek rasszistának neveznek egy múltbéli személyt azzal nagy hibát követnek el. Soha semmilyen körülmények között nem szabad egy másik kor emberét megítélni saját szocializációnk, normáink és érzéseink alapján. Továbbá, hogy ellehetetlenítik a szólásszabadságot, az pedig egy újabb súlyos körülmény.

Szeretnék idézni Martin Luther Kingtől. Nem a híres Lincoln Memorial beszédéből hanem a Birminghami leveléből:

„Mint oly sokszor már, most is szertefoszlottak reményeink, és a mély csalódás sötét árnya borított be bennünket. Így aztán nem maradt más alternatíva számunkra, mint hogy nyílt megmozdulásra készüljünk, és így saját testünk legyen az eszköz, melynek segítségével ügyünket a helyi és országos közösség lelkiismerete elé tárjuk. Ezért úgy döntöttünk, önvizsgálatot tartunk. Előadásokat tartottunk az erőszakmentességről, és ismételten feltettük a kérdést önmagunknak: »Képes vagy-e az ütéseket eltűrni anélkül, hogy megtorolnád?"

A levél folytatásából ezt emelném még ki:

„Bármely erőszakmentes kampány négy alapvatésből áll: adatgyűjtés az igazságtalanságok tényleges fennállásának megállapítása érdekében, tárgyalás, önvizsgálat, és nyílt megmozdulás.”

Az adatgyűjtés nem igazolja ez esetet, tárgyalás nem volt, önvizsgálatot emlegetni ma nettó rasszizmusnak számít, a nyílt megmozdulásukban békét emlegetni pedig teljesen felesleges.

Mondandómat itt még egy idézettel José Ortega y Gasset soraival zárom a Tömegek lázadása című munkájából (ajánlom, remek olvasmány és nem is hosszú):

"A múlt századot illeti a dicsőség és felelősség azért, hogy a nagy tömegek a történelem porondjára szabadultak... az emberiség, amíg e két elvet, a liberális demokráciát és a technikát szolgálta, az európai népességet egy évszázad folyamán megháromszorozta... ezek egy emberi kasztot neveltek, a forradalmi tömegembert, aki ezeket az elveket, amelyeknek az életét köszönheti, közvetlenül veszélyezteti. Ha ez az embertípus lesz Európa ura és az, aki végérvényesen dönt, elég lesz harminc esztendő, hogy földrészünk a barbárságba essék vissza. A technika és az anyagi eredmények éppoly gyorsan, ugyanazzal a könnyűséggel fognak megsemmisülni, mint amily könnyen és gyakran mentek veszendőbe bizonyos gyártási titkok. Az egész élet összezsugorodik. A lehetőségek mai bősége valódi mértékké, szűkölködéssé, szűkös tehetetlenséggé válik: igazi demokráciává."

Bugár György

Felhasznált irodalom

1. Bolcsó Dániel,Az idegenellenesség a génjeinkben van, de a környezetünkön múlik, 2015, online link: https://index.hu/tudomany/2015/10/07/idegenellenesseg_evolucio_tarsadalom_pszichologia/, letöltve: 2020. 01. 29

2. Bereczkei, T. 2003 Evolúciós pszichológia, Budapest Osiris Kiadó.

3. Bereczkei T. 2008, Evolúciós pszichológia, Osiris kiadó kft., 542 s, ISBN: 9789632760063

4. Bereczkei T. - Birkás B. - Gyuris P. - Jánosi A. - Kelemen O. - Kéri Sz. - Láng A. - Meskó N.t - Pléh Cs. - Tisljár R. - Túry F. Az evolúció árnyoldala - A lelki betegségek és az alternatív szexualitás darwini elemzése, Akadémiai Kiadó Zrt., 2014, 265 s, ISBN: 9789630595759

5. Bereczkei Tamás, Czibor Andrea, 2014, Altruisták és free-riderek a csoportban: Szélsőséges stratégiák hatása a csoporton belüli együttműködésre társas dilemmahelyzetekben In: Dávid Imre (szerk.) Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület konferenciája . Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország , 2013.10.11 Budapest: Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület, Paper Altruisták.

6. Bobo, L. D. (1999). Prejudice as group position: Microfoundations of a sociological approach to racism and race relations. Journal of Social Issues, 55(3), 445-472.

7. Botyánszki Zsolt, Rasszizmus és evolúció, 2018, online link: https://ng.hu/magazin/2018/07/04/rasszizmus-es-evolucio/, letöltve: 2020. 01. 20:

8. Csatári Flóra Dóra: Ledöntöttek, felgyújtottak és tóba dobtak egy Kolombusz szobrot az USA-ban, Index, online link: https://index.hu/kulfold/2020/06/11/kolumbusz-szobor_ledontes_usa_amerika_george_floyd/, letöltve 2020. 06. 12.

9. Csányi Vilmos, Íme, az ember - A humánetológus szemével, 2018, Libri Könyvkiadó Kft. , ISBN:9789633104101

10. Desmond Morris, A csupasz majom, 2016, Gabo Könyvkiadó És Keresk.Kft., ISBN:9789634062653

11. Deutsch, M., & Brown, B. (1964). Social influences in Negro-white intelligence differences./. soc.

12. Dezső András: Feloszlatja a rendőrséget a minneapolisi önkormányzat, Index, online link: https://index.hu/kulfold/2020/06/08/feloszlatja_a_rendorseget_a_minneapolisi_onkormanyzat/, letöltve: 2020. 06. 16.

13. Iwamoto, D. K., & Liu, W. M. (2010). The impact of racial identity, ethnic identity, Asian values, and race-related stress on Asian Americans and Asian international college students’ psychological well-being. Journal of counseling psychology, 57(1), 79.

14. Frank Bozoki Eszter, A gonosz bennünk lakozik?, 2017 online link: https://7koznapi.blog.hu/2017/03/09/a_gonosz_bennunk_lakozik, letöltve: 2020. 01. 20:

15. Herpay Kamilla: Bőrszín és pszichológiai jellemzők-vajon van összefüggés? Mindset pszichológia, online link: https://mindsetpszichologia.hu/2019/05/24/borszin-es-pszichologiai-jellemzok-vajon-van-osszefugges/, letöltve: 2020. 06. 11.

16. Janguli: Mindneki rejtett rasszista?, Tudomány/Science, online link? https://tudomany.blog.hu/2016/09/18/mindenki_rejtett_rasszista, letöltve: 2020. 06. 11.

17. Manly, J. J., Jacobs, D. M., Touradji, P., Small, S. A., & Stern, Y. (2002). Reading level attenuates differences in neuropsychological test performance between African American and White elders. Journal of the International Neuropsychological Society, 8(3), 341-348.

18. Molnár Csaba: Mitől várlnak a békés tüntetések erőszakos zavargássá, Index, online link: https://index.hu/techtud/2020/06/03/mitol_valnak_a_bekes_tuntetesek_eroszakos_zavargassa/, letöltve 2020. 06. 12.

19. Múlt-kor magazin, A nürnbergi vádlottak vétke nem az volt, hogy a háborút elvesztették, hanem az, hogy elkezdték, 2019, online link: https://mult-kor.hu/a-nurnbergi-vadlottak-vetke-nem-az-volt-hogy-a-haborut-elvesztettek-hanem-az-hogy-elkezdtek-20191120 , letöltve: 2020. 01. 29:

20. Naglieri, J. A., & Ronning, M. E. (2000). Comparison of White, African American, Hispanic, and Asian children on the Naglieri Nonverbal Ability Test. Psychological Assessment, 12(3), 328.

21. Nairn, R., Pega, F., McCreanor, T., Rankine, J., & Barnes, A. (2006). Media, racism and public health psychology. Journal of Health Psychology, 11(2), 183-196.

22. Nick Joyce, In search of theNazipersonality, 2009, online link: https://www.apa.org/monitor/2009/03/nazi, letöltve: 2020. 01. 29.

23. Perna, L. W. (2000). Differences in the decision to attend college among African Americans, Hispanics, and Whites. The Journal of Higher Education, 71(2), 117-141.

24. Rovó Attila: Pár nap alatt három levadászásszerű támadás érte az amerikai rendőröket, Index, online link: https://index.hu/kulfold/2020/06/11/rendort_meglottek_amerika_paso_robles/, letöltve 2020. 06. 12.

25. Szendi Gábor, Az előítélet, online link: https://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/eloitelet.php, letöltve: 2020. 01. 20:

26. Szatnkóczy András: Csak a feketéket lövik le, ugye? Nem rasszizmus-,hanem brutálisprobléma van Amerikában, Válasz online, online link: https://www.valaszonline.hu/2020/06/03/george-floyd-gyilkossag-rasszizmus-rendori-brutalitas/?fbclid=IwAR1xcfZGy2RyTnXN5KF3MWbpQlhjcuYuhKouyfq3n3PnrzIh2m_TQ4g6rPE, letöltve 2020.06.11.

27. Tarján M. Tamás, 1945. november 20. | Megkezdődik a nürnbergi per, online link: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_november_20_megkezdodik_a_nurnbergi_per/, letöltve: 2020. 01. 29.

28. Yuval NoahHarari, Sapiens - Az emberiség rövid története, 2011, Animus Kiadó, ISBN: 9789633242377

29. Yuval NoahHarari, Homo Deus - A holnap rövid története, Animus Kiadó, 2015, ISBN:9789633244975

További hivatkozások a második részhez

1. Függetlenobjektív média pár példája:

https://twitter.com/LeighTauss/status/1266861806003380224

https://twitter.com/LeighTauss/status/1266914164414414849

https://twitter.com/JackPosobiec/status/1267127192330346500

2.Daniel Shaver és a hozzá tartozó videó (+18)

https://en.wikipedia.org/wiki/Shooting_of_Daniel_Shaver