A nürnbergi per pszichológiája - Bugár György

ABSZTRAKT

            Jelen munka célja, hogy röviden bemutassa a rasszizmus és a xenofóbia evolúciós okait egy rövid szakirodalmi áttekintéssel. Továbbá tartalmaz egy kutatást mely az előítéletekről szól a roma és az LMBTQ+ társadalommal szemben. A munka célja eme kutatást közzétenni és feldolgozni a megadott szakirodalmi ismertetés mellet, s bemutatni, hogy a Harmadik Birodalom tisztjei és katonái sem különböztek a XXI. század emberétől, mivel az előítéletesség kódolva vagyon az emberi természetben.

             

Bevezető

            A XXI. század. A kor mikor a tudomány segítségével egyre több dolgot fedezünk és találunk fel. A kor melyben a szemünk a jövőt pásztázza szüntelenül új és új lehetőségek után kutatva. Azt hisszük jobbak, ügyesebbek, okosabbak vagyunk elődjeinknél. Vajon tényleg gondolhatjuk ezt? Hisz ma már a legtöbb ember a történelembe visszatekintve elmaradottságot, analfabetizmust, régmúlt ideológiákat lát amelyek csak megnehezítették az akkori emberek életét. A legtöbben nevetve legyintenek vagy lenézően tekintenek hajdani őseinkre akik annak idején megannyi rémtettet hajtottak végre, legyen az egy város kifosztása, antiszemita pogromok, náci rémtettek. „Ez már a múlt!” kiálthatnak fel. Vajon tényleg így lenne? Ezek eltűntek már a történelem súllyesztőjében?

            Nézzük csak meg közelebbről a dolgokat, tekintsünk végig az emberek sokaságán és hegyezzük fülünket mondandójukra. Ha beülünk egy kocsmába, ha leülünk egy padra a parkban, ha csak végig hallgatunk egy beszélgetést a családi összejöveteleken vajon valóban azt tapasztaljuk, hogy a rasszizmus és a xenofóbia már a múlté?

            Napjainkban az európai migráns válság már lecsüngőben van, hisz már nem hallani róla annyit, mint egykor. De ettől eltekintve még mindig, ha szóba kerül, heves viták születnek róla. De nem kell a határig menni az idegengyűlöletért. Elég, ha csak feldobjuk egy esti témának a társaságunkban a romák helyzetét. Mindjárt sok választ fogunk kapni és nem biztos, hogy olyat amire számítunk. Hisz lesz pozitív és negatív is. Nem egyszer hallottam már elég elvetemült ötleteket, hogy egyesek mit tennének velük. S hányszor hallottam már kiáltozni az embereket az utcán vagy egymás között, hogy „Az a büdös, tetves cigány!”. De nem csak a romákat szokták szidni. Lehet ez más etnikumbéli is. Hogy nagybátyám szavait idézzem: „Nem vagyok rasszista, de az ember színe fehér.”.

            Manapság a rasszista jelzőt rásütik mindenkire, aki nem ért egyet az adott csoport tagjaival. Viszont beszélhetünk-e rasszizmusról a mai világban? Úgy gondolom, a rasszizmus jelen van mindennapi életünkben, csak másképp nevezzük. Persze van akik nyíltan vállalják, de ezek inkább kisebbségi, ideológia által tömörült csoportok. Ugyanis a második világháború után (és a gyarmatok függetlenedése után, hisz Nagy Britannia is elég ügyesen építgette koncentrációs táborait) nem szokás rasszizmusról beszélni. Hisz most ha bevándorlókról vagy romákról, stb. beszélünk nem azt szokás mondani, hogy azért utálom, mert sötétebb a bőrszíne az enyémnél, hanem mert más kultúrába tartozik, aminek egyes részei sértenek engem. Ma már kultúra alapján különböztetjük meg az embereket. De nem vonhatunk párhuzamot a kultúrizmus és a rasszizmus között? Hisz az utálat az mégiscsak utálat.

Célok és hipotézisek

            Eme munka azért született meg, mivel úgy gondoltam, hogy egy elég aktuális témáról van szó, hisz ahogy a bevezetőmben írtam, a mindennapjaink része a megkülönböztetés. Kutatásom alapjául vettem a roma és az LGBTQ (Lesbian Gay BisexualTranseualQueer) társadalmat, mivel ezek a mai napig vitákat generálnak és rengetegen tekintenek ellenségként ezen emberekre akik nem tehetnek arról, hogy kinek vagy minek születtek.

Hipotéziseim:

H₁: A társadalmunkban nagyon erős az ellenszenv a romák illetve az LGBTQ+ magyarosan LMBTQ+ társadalom tagjaival szemben.

H₂: A romák elleni ellenszenves magatartás fő oka a romák anyagi támogatása és a viselkedésbéli különbségeik.

H₃: Az LGBTQ+ tagjait még mindig nem fogadják el, annak ellenére, hogy már rég kikerült a betegségek közül.

Céljaim:

C₁: Felmérni az ellenséges magatartás okait.

1. A nürnbergi per

1945. november 20-án elkezdődött egy olyan eseménysorozat, amelyre addig nem volt példa az emberiség történetében. A tíz hónapig elhúzódó eljárás precedens értékűnek bizonyult a nemzetközi büntetőbíráskodás terén. A per során Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött náci Németország, a hírhedt Harmadik Birodalom huszonnégy prominens katonai, gazdasági és politikai vezetőjének felelősségét vizsgálta a második világháborúban elkövetett rémtettek során Ezenfelül a Londoni Chartába foglalt „nürnbergi elvek” definiálták az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmát, és az 1940-es évek végétől arra ösztönözték az államokat, hogy egyezményeket, intézményeket alkossanak azok szankcionálására.

Már a háború korábbi szakaszában eldőlt, hogy gazdasági szankciók mellett büntetőeljárással is felelősségre vonják a Harmadik Birodalmat a népirtások, tömeges kivégzések, emberiség ellenes tettei miatt. 1943-ban a moszkvai tárgyalások után ehhez kétség sem fért, csak a felek a módszerről nem tudtak megegyezni. Sztálin a német tisztikar megtizedelését és több ezer katona kivégzését szerette volna, míg ezt Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt hevesen ellenezték. Végül a felek az 1945. júliusi potsdami konferencián jutottak megegyezésre, ahol az Egyesült Államok akarata érvényesült és Henry L. Stimson hadügyminiszter javaslata alapján egy nemzetközi bíróságot hoznak létre.

Nürnberg városában ült össze először olyan testület, melynek tagjait több ország delegálta: a perben 1–1 amerikai, szovjet, brit és francia bíró, illetve helyettes ítész vett részt, de a négy nagyhatalom főügyészeket és jogászokat is egyenlő számban küldhetett. A bíróság működéséhez éppen ezért elengedhetetlen volt a nemzetközi bíráskodás jogi alapjainak megteremtése, mindenekelőtt a „háborús bűnök” definiálása. Ezt a feladatot a szövetségesek az 1945 augusztusában kiadott Londoni Charta révén oldották meg, mely a büntetendő cselekményeket négy kategóriába sorolta: a Nemzetközi Katonai Törvényszék béke elleni, emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint az előző három elkövetésére irányuló összeesküvés vádjával indíthatott eljárást. A „genocídium”, azaz népirtás kifejezés – ekkor még alapvetően, de nem kizárólagosan a holokauszt során elkövetett tömeggyilkosságokra alkalmazva – a per és az előzetes jogi munkálatok nyomán került be a szakzsargonba. A dokumentum kiemelte, hogy a bíróság a világháború kitörése – tehát 1939. szeptember 1-je – után elkövetett bűncselekmények esetében illetékes.

A négy főügyész – az amerikai Robert H. Jackson, a francia Francois de Menthon, a szovjet Roman Rudenko és a brit Sir Hartley Shawcross – az 1945. október 6-án benyújtott vádiratban összesen 24 német személyt rendelt a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé. Miután Hitler 1945. április 30-án öngyilkos lett, és hozzá hasonlóan Himmler és Goebbels is önkezével vetett véget életének, a háborús bűnösök listáján a legmagasabb rangban Hermann Göring, a Luftwaffe parancsnoka állt.

A pert már a korabeli sajtó is kétkedve fogatta, hisz a Szövetségeseknek nem sikerült bebizonyítani, hogy nem a győztesek jogán hanem erkölcsi alapon hozzák meg ítéletüket. Bármi is legyen az igazság, ez az esemény megalapozta a későbbiek a nemzetközi büntetőeljárások menetét.

A nürnbergi per vádlottjainak listája:

Halálraítéltek (12 fő):Martin Bormann, Hans Frank, Wilhelm Frick, Hermann Göring (ő a kivégzése előtt öngyilkosságot követett el), Alfred Jodl, Ernst Kaltenbrunner, Wilhelm Keitel, Joachim von Ribbentrop, Alfred Rosenberg, Fritz Sauckel, Arthur Seyss-Inquart, Julius Streicher.

Börtönbüntetésre ítéltek (7 fő):Karl Dönitz (10 év), Walther Funk (életfogytiglan), Rudolf Hess (életfogytiglan), Konstantin von Neurath (15 év), Erich Raeder (életfogytiglan), Baldur von Schirach (20 év), Albert Speer (20 év).

Felmentettek (3 fő):Hans Fritzsche, Franz von Papen, Hjalmar Schacht.

Ítélet nélkül zárult/meg sem kezdett eljárások (2 fő):Gustav Krupp von Bohlen und Halbach(egy hiba folytán a fia helyett idézték a perbe, de az eljárást egészségi állapota miatt sem folytatták le), Robert Ley, (1945 októberében öngyilkosságot követett el).

1. ábra A nürnbergi per vádlottjai

2. Mi és ők

            Hogy mi köze a nürnbergi pernek a rasszizmushoz azt sokan tudják. A holokauszt, a tömegmészárlások a keleti fronton és sorolhatnánk. De vajon mi köze van ennek az evolúcióhoz. Sok minden. Charles Darwin  A fajok eredete című munkájának és evolúció téziseinek nyilvánosságra kerülése után sok vita látott napvilágot. Igaz, akkoriban még a teista világnézettel szembeni támadásként értelmezték. Majd idővel bizonyosságot nyert és egyre többen vették át, kezdték alkalmazni és a tudományos zsargon beszivárgott az emberek mindennapi elképzeléseibe s létrejött az evolúciós humanizmus eszméje.

Első ízben kezdjük magával az evolúciós humanizmussal, mint ideológiával. Az evolúciós humanizmus a liberális eszme egyik ága, mely szerint az evolúció nemcsak egyénekre, hanem társadalmakra is igaz. Ha a társadalom vagy az egyén elkorcsosul valamilyen külső vagy belső ok miatt, akkor elpusztul. Viszont ha mindent megtesz a fejlődés érdekében, hogy a legrátermettebbek, legokosabbak, legerősebbek túléljék, a gyengéket pedig kirostálják, akkor az emberi társdalom virágozni és fejlődni fog (Harari, 2015).

Mikor a nürnbergi perre sor került az elítéltekhez nem csak ügyvédek, jogászok és tanúk mentek be, hanem pszichológusok is. A Szövetségesek azért szerették volna kikérni a lélektan tudósainak véleményét, hogy a megtörtént borzalmak után megnyugtassák saját lelküket, mint az erkölcs és a humanizmus védelmezői és minél nagyobb szörnyetegként állíthassák be a náci háborús bűnösöket.

A kísérletet Rorschach tesztekkel végezték. 30 évet és a közhangulat lecsillapodását kellett megvárni ahhoz, hogy Molly Harrower, a Rorschach teszt egyik szaktekintélye kézbe vegye a jegyzőkönyveket, és egy papokból és kórházi páciensekből álló kontroll csoport eredményeivel összevesse a náci vezetők személyiségrajzát. A jegyzőkönyveket elemző pszichológusok nem tudták, hogy kielemzi a náci vádlottak adatait és ki a kontroll csoportét. Harrower, a bevont pszichológusok elemzéseit összevetve, nem talált semmilyen kiemelkedő vonást, amely megkülönböztette volna a náci vezetőket az egyszerű emberektől, és az is kiderült, hogy egyiküknek sem volt semmilyen szellemi betegsége. Ami talán ennél is ijesztőbb, hogy a bűnös csoport jegyzőkönyve semmiben nem különbözött az átlagos amerikaiakétól (Jojce, 2009).

Ha semmiben sem különbözünk a Harmadik Birodalom vezérkarától akkor mi mért nem teszünk ilyen szörnyűségeket? Lehet, hogy ennek a modern életvitelünk, liberális gondolkodásmódunk az oka? Vagy egy sokkal egyszerűbb ok? Mégpedig, hogy törvények korlátoznak minket és ha egy hatalom ilyennel próbálkozna a többiek megállítanák? Érdekes kérdések, melyekre talán az evolúciós pszichológia szolgáltathatja a válasz nagy részét.

3. Az evolúciós pszichológia

            Az evolúciós pszichológia azzal foglalkozik, hogyan hatott a természetes szelekció az emberi viselkedésre és a mentális folyamatokra. Ha ugyanis egy pszichológiai viselkedésnek genetikai alapja van, és ez a tendencia evolúciós előnnyel jár más alternatívákkal szemben, azaz adaptív jellegé válik, akkor várhatóan egyre inkább elterjed. Sőt akár évezredekig vagy évmilliókig bennünk marad(nak). Ezek a ma is bennünk munkálkodó attitűdök azok melyek egykor segítették őseinket a túlélésben (Morris, 2016).

            Igaz ez az idegenellenes viselkedésre is, amelynek az alapja, hogy az emberek már a kezdetektől egymással versengő, zárt csoportokban éltek. Az ember alapvető igénye, hogy valamilyen csoporthoz tartozzon, és e cél eléréséért hajlandó elfogadni a csoport szabályait és normáit. Ez egyfajta szerepkövetéssel is jár: a döntéseink lényeges szempontja, hogy a csoport többi tagja várhatóan jóvá hagyja-e őket. A csoportidentitás és az azzal való azonosulás elengedhetetlen a személyiségfejlődésben és a társas kapcsolatok kialakulásában is.

Az evolúciós pszichológusok szerint ez a saját csoporttal való azonosulás evolúciós okokra vezethető vissza. Azok a csoportok maradtak fent az erőforrásokért folyó versengésben, amelyek tagjai képesek voltak hozzájárulni a közösség egységéhez, ennek alapja a csoporthűség volt. Nemcsak a körülöttünk élő csoporttagokhoz, hanem a csoport egységét jelölő elvont szimbólumokhoz is képesek vagyunk kötődni, ez tette később lehetővé, hogy a modern társadalmak olyan nagyobb és elvontabb csoportjaival is azonosulni tudjunk, mint a nemzet vagy vallási közösségek, melyek segítségével az emberek megtanultak nagy csoportokban, milliós számokban összedolgozni (Harari, 2011).

A csoporthűség fontos eleme a szabálykövetés: csökkenti a tagok közötti konfliktusokat és segíti a hatékony együttműködést. Ezért a csoporttagok távolságtartóak azzal szemben, aki más, mert a különbözőséget a csoporton belül fenyegetésként érzékelik a normákra: az eltérés kevésbé megjósolható viselkedést feltételez, szemben az e normák mentén működő saját csoport kiszámíthatóságával (Csányi, 2018).

A csoporton belüliek és kívüliek elkülönítéséhez meg kell őket valahogy különböztetni. Ebben segítenek a sztereotípiák, amelyek ugyan felületes kategóriák, de hasznosak abban, hogy képesek legyünk felfogni és feldolgozni a minket érő tömérdek ingert és információt. Ezek segítik értelmezni a világot és növelik annak kiszámíthatóságát. Az emberek közül mindenki tartozni akar valahová: egyházhoz, politikai irányzathoz, szakmához, szubkultúrához, stb. Ezen közösségek alapján definiálják saját identitásukat amely nagyban hozzájárul gondolkodásuk formálásához. Gondoljunk csak bele milyen viták szoktak kirobbanni mikor vallási vagy politikai dolgokról beszélünk. Sőt nem is kell ilyen témákhoz nyúlnunk, elég, ha két ellentétes futballcsapat szurkolótáborát egymásnak eresztjük. A tények ilyenkor nem számítanak, csak a szubjektív érzések, amelyek interszubjektívé válnak, s a másik fél degradálásához vezetnek. Szükségünk van a saját identitás felértékelésére, ez azonban mindig a mások identitásának leértékeléséhez vezet. Már kisiskolásoknál megfigyelhető, hogy az "ások" utálják a "béseket", csúfolják a szemüvegeseket, a kövéreket vagy a soványakat. (Bolcsó, 2015).

Erre példákat az állatvilágban is találunk. A legközelebbi rokonaink a csimpánzok (Pan troglodythes) és a bonobók vagy törpe csimpánzok (Pan paniscus) szintén alkalmazzák ezt, bár utóbbiakra a békés csoportosulásuk miatt kevésbé jellemző. A csimpánz hordák rengetegszer agresszíven viselkednek más csimpánzhordákkal szemben, amik sokszor csatákba, sőt itt ott bizony mészárlásokba torkolhatnak. Ugyanis a csimpánzok csak a saját közösségüket ismerik el és veszélyforrásként ítélnek meg minden más hordát. Ha egy csimpánzcsalád túl nagyra nő és kettészakad, akkor a két elszakadt horda tagja a rokoni viszony ellenére ellenségként tekintenek majd egymásra (Morris, 2016).

Az ember mentalitása a két rokon között helyezkedik el, hisz nem is olyan agresszív, ám nem is oly béketűrő. Az idegengyűlölet a génjeinkbe van kódolva, hisz annak idején őseinket ez segítette hozzá a túléléshez, viszont ezeket elő is kell hozni valaminek. A fóbiákról, vagyis bizonyos helyzetektől, lényektől való félelmekről bizonyított, hogy az evolúció során örökletesen rögzült az,ami veszélyes és ami veszélytelen. John B. Watson, a behaviorizmus megalapítója az 1920-a években végezte el kísérletét egy Albert nevű kisfiúval. Betett mellé egy fehér patkányt, de Albert még nem látott ilyet és nem is félt tőle. Ám ekkor egy erős dudahang szólalt meg, amitől a fiú megijedt. Néhány társítás történt a fehér patkány és a dudahang közt, s Albert onnantól kezdve mindentől félt, ami emlékeztette őt egy fehér patkányra. De jelez ez valami mást is. Ugyanis hasonló kísérletet nem lehet hatékonyan végrehajtani, pl. játékokkal. Játékokkal szemben (most tekintsünk el bizonyos horrorfilmes babáktól )nem alakul ki maradandó félelem. Ennek az a magyarázata, hogy a fóbiák és intenzív félelmek csak olyan ingerekre alakulnak ki, amelyek az evolúció során veszélyesnek bizonyultak. Magasság, mélység, kígyók, pókok, rágcsálók stb.

Egy kutatócsoport tagjai a watsoni félelem-tanulás módszert választották az előítélet vizsgálatára. Áramütésekkel ijedségi választ alakítottak ki pillangóra, kígyóra, pókra és fehér és fekete arcokra. A félelmi válasz tartósságát az jelzi, meddig marad fenn a riadalom, mint válasz azután is, hogy már nem társítanak áramütést a képhez. Pillangónál és azonos rasszbéli arcnál a félelmi válasz gyorsan eltűnt. Azonban kígyónál, póknál és idegen rasszbéli arcoknál a félelmi válasz sokáig megmaradt.

Vagyis érjen csak minket atrocitás, sokkal erősebb és tartósabb előítélet alakul ki, ha egy a más etnikumbéli vagy rasszbéli volt az elkövető, mintha saját. Ez megmagyarázza azt, miért alakul ki olyan gyorsan és miért oly tartós az előítélet. Idegen rasszba vagy etnikumba tartozóknak "sokkal kevesebbet" kell tenniük azért, hogy rájuk süssük a "tolvaj", "erkölcstelen", "lusta" stb. sztereotípiákat.

Ezen kis rövid és leegyszerűsített bevezető után jutunk el a kutatásomhoz, melyben a romákkal és az LMBTQ+ (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Tarnszexuális, Queer) emberekkel szemben ellenszenvre voltam kíváncsi.

4. A kutatás menete és kiértékelése

            A kutatásomat online platformon kérdőív segítségével végeztem. A kérdőívet 164-en töltötték ki. Huszonkilenc kérdést és mellé négy adminisztrációs kérdést tettem fel. Magát a kérdőívet főleg egyetemisták töltötték ki.

A kérdőív kiértékelése

            Az adminisztrációs kérdésekből kiderül, hogy a kérdőívet nemek szerint 95 nő, 67 férfi és 1 magát egyébként megjelölő személy töltötte ki.

            A kor szerinti eloszlás már változatosabb itt több korcsoportból választhattak a kitöltők.

2. ábra Kor szerinti eloszlás

            Mint látható a kitöltők legtöbbje a 19-22-es korosztályba tartozik. A második legtöbb a 23-26 éves. A kutatásból az is kiderül, hogy a legidősebb kitöltő ötvenhárom éves volt.

            Lakhely szerinti eloszlásban a legtöbben városban laknak pontosan hetvenkilenc személy, fővárosban harminckilencen, faluban pedig negyvenhárman. A kitöltők között ketten külföldön élnek.

            Az iskolai végzettség tekintetében hetvenketten végeztek el valamilyen főiskolai vagy egyetemi képzést, ez a kitöltők 44,2%-a. 33,1%-uk azaz ötvennégy ember gimnáziumi végzettséggel rendelkezik, szakközépiskolaival harminc ketten (19,6%). Egy valaki szakiskolai végzettséggel rendelkezik és négyen töltötték ki alapiskolai végzettséggel.

            Most pedig térjünk is rá a konkrét kutatásra és annak kérdéseire.

Az első részben az általános idegengyűlöletről tettünk fel kérdéseket.

1. Kérlek, egy rokonszenv-ellenszenv skálán osztályozd a következő csoportokat!

2.ábra Rokonszenv-ellenszenv skála értékelése

            Mint látható a kitöltők a nagyon ellenszenvest a romákra állították be, mégpedig száztizenketten a kitöltők közül, tizenöten közömbösnek és mindössze hárman ítélték őket nagyon rokonszenvesnek. Az arabokat nyolcvanheten jelölték meg inkább ellenszenvesnek, nagyon ellenszenvesnek harmincan, közömbösen is harmincan és heten nagyon rokonszenvesnek. A fekete rasszú embereket ötvenöten jelölték közömbösnek, negyvenkilencen inkább rokonszenvesnek és negyvenegyen nagyon rokonszenvesnek. Viszont nyolcan nagyon ellenszenvesnek. A kínaiak tekintetében ötvenhárman nagyon rokonszenvesnek, ötvenketten inkább rokonszenvesnek, huszonkilencen közömbösnek és kilencen nagyon ellenszenvesnek gondolták őket. A zsidókat hatvanan nagyon rokonszenvesnek, negyvenhatan inkább rokonszenvesnek, közömbösnek harmincöten és öten nagyon ellenszenvesnek jelölték. Ebben a kérdésben tudniillik, hogy a válaszadók csak egyet jelölhettek meg oszloponként, így választaniuk kellett kit kedvelnek vagy ítélnek el jobban. Erre azért volt szükség, hogy elkerüljük a csak teljesen pozitív és csak teljesen közömbös adatokat.

2. Hazánkban kiktől tartasz a legjobban?

4. ábra Az emberek kiktől tartanak a legjobban

Ahogy a táblázatból is látszik a kitöltők legtöbbje (107) a roma lakosságot ítélte meg a legveszélyesebbnek, viszont a vallási szektáktól is elég jelentősen tartanak (94). Utánuk következnek a menekültek (62) és az arabok (49). A kitöltők itt saját véleményt is írhattak ha mástól tartanak jobban viszont itt egy-egy  válasz érkezett különböző csoportokra. Ilyen csoportok voltak az oltásellenesek, szélsőséges csoportok, gátlástalan politikusok, fanatikusok.

3. Kérlek rakd sorrendbe a szerint, hogy kikkel laknál szívesen/szívesebben egy szobában!

	1 Legkevésbé	2	3	4	5	6	7	8	9 Legszívesebben
Arab	18	41	46	23	17	6	9	2	3
Fekete	5	7	16	35	35	33	22	7	4
Homoszexuális	16	7	10	13	21	22	21	29	25
Kínai	5	6	22	24	30	32	32	10	3
Zsidó	3	6	10	28	31	39	29	16	2
Menekült	53	44	25	19	9	8	6	-	-
Roma	58	47	25	10	9	8	5	2	-
Magyar	2	-	-3	3	2	2	3	31	120
Szlovák	3	6	10	9	10	15	37	68	6

1. táblázat Lakótársi viszonyok feltérképezése

            Amint látható a táblázatból az kiderül ki, ami az eddigi kérdésekből is. A roma lakosság tagjait a válaszadók közül ötvennyolcan jelölték meg, hogy a legkevésbé laknának vele, míg legszívesebben senki sem. A válaszadók többsége inkább a legkevésbé vagy az ahhoz közeli mezőket jelölte be. Ugyanez a válaszadás jellemzi a menekülteket is. A kitöltők legtöbbje egy magyar nemzetiségűvel (120) és egy homoszexuálissal (25) lakna legszívesebben egy szobában. Utánuk jönnek a szlovákok, viszont náluk hatvannyolc kitöltő jelölte a legszívesebbhez legközelebbit, míg legszívesebbent csak hatan jelölték.

A második részben a romák megítélésével kapcsolatban tettem fel kérdéseket

            A romák megítélésével kapcsolatban hasonlóan negatív válaszok figyelhetők meg.

Az 5. kérdésben ahol arra voltam kíváncsi, hogy az országnak áldoznia kell arra, hogy a romák anyanyelvükön is tanulhassanak az iskolában ha szeretnének. A válaszadók 42,7% (70) jelölte azt, hogy nem ért ezzel egyet, 24,4%-uk (40) egyetért és 32,9% (54) a kettő között helyezkedik el.

            A következő kérdésre miszerint a romák minden szempontból érettek arra, hogy a saját dolgaikban dönthessenek a válaszadók 43,3% (71) jelölte meg azt, hogy nem ért egyet vele, 24,4% (40) szerint érettek és 32,3% (53) a kettő között tette le a voksát.

            A hetedik kérdésben azt az állítást tettem fel, hogy a romák gondjai megoldódnának, ha több állami támogatást kapnának. A kitöltők 58,4% (140) jelölte a nem értek egyet válaszlehetőséget. 2,4% (4) kitöltő egyetért ezzel és 12,2% (20) ember nem választott oldalt.

            A következő állítás az volt, hogy a romákkal szembeni előítéletek visszaszorulnának, ha a média pozitívabb színben tüntetné fel őket. Itt 56,1% (92) nem értett egyet ezzel az állítással, 15,2%-uk (25) viszont igen. 28,7% (47) pedig a középső utat választotta.

            A romákat teljesen el kell különíteni a társadalom többi részétől, mivel képtelenek az együttélésre állítássommal a válaszadók 56,7% (93) nem értett egyet, 20,1% (33) viszont igen. 23,3% (38) pedig a kettő között oszlott el.

            A tizedik állítás mi szerint a romák gondjai megoldódnának, ha elkezdenének dolgozni a következő válaszok érkeztek. 7,9% (13) nem értett vele egyet, 52,4% (86) szerint viszont megoldódna. 39,6% (65) viszont nem tudott dönteni a két állítás közül.

            A tizenegyedik kérdésre miszerint a roma lakosság számának növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát, 26,8% (44) nem értett egyet és 49,4% (81) pedig szerint igen veszélyezteti. 23,8% (39) nem foglalt állást.

            A bűnözési hajlam a romák vérében van állításommal a kitöltők 43,9% (72) nem értett egyet, 25% (41) viszont igen. 31,1% (51) pedig a kettő között volt.

            A tizenharmadik állítás az volt, hogy a romák között ugyanannyi a bűnöző, mint a hasonló körülmények között élő nem romák között. A kitöltők 26,8% (44) nem értett ezzel egyet. 39% (64) szerint viszont igen és 34,1% (56) kitöltő pedig nem foglalt állást.

            A következő kérdésekben arra voltam kíváncsi, hogyan viszonyulnának a romákhoz, hogyha valamilyen élethelyzetbe kerülnének velük.

5. ábra Roma szomszéddal való viszony

Ebben a kérdésben a válaszadók 32,3% (53) írta, hogy zavarná vagy közömbös lenne. 20,7% (34) embert nem zavarna, 14% (23) szerint elviselhető lenne és egy volna aki örülne neki.

6. ábra Romák a családban

            Ebben a kérdésben a válaszadók 27,4% (45) nem örülne, 28% (46) közömbös lenne, 27,4% (45) nem zavarna, 16,5% (27) el se tudna ilyet képzelni és egy volna aki örülne neki.

7. ábra Szexuális kapcsolat romával

            A kérdésben a válaszadók 67,1% (110) nem létesítene szexuális kapcsolatot roma nemzetiségűvel, 22,6% (37) nem zárja ki egy alkalmi kapcsolatlehetőségét és 10,4% (17) igen, benne lenne egy egyéjszakás kalandban.

8. ábra Párkapcsolat romával

            Ebben a kérdésben változás figyelhető meg az eloszlásokban. 66,5% nem létesítene párkapcsolatot romával, és 9,8% (16) pedig igen. Az eltolódás a talán válasznál van, melyben a kitöltők 23,8% (39) növekedett. Ez kezdetben furcsa volt, hogy megnőtt a párkapcsolat száma, viszont lecsökkent, mind az igen és a nem aránya egyel-egyel. Tehát létesítene párkapcsolatot, viszont szexuális kapcsolatot nem? Ez eleinte fejtörés volt, viszont egy másik kérdésben (27. kérdés) melyben a kitöltők szexuális orientációjára vonatkozóan tettem fel egy kérdést, ott megválaszolták a talányt. Két aszexuálisról van szó, s ezzel magyarázatot is nyert az eltolódás.

            A tizennyolcadik kérdés egy véleménykifejtős kérdés volt, ahol arra kerestem a választ, hogy az emberek mit gondolnak a romák helyzetének javításáról. Lehetséges lenne-e? Örömmel láttam, hogy az embereket gondolkozásra bírtam ugyanis sok szép  vélemény született. Ezeket itt nem szeretném egyesével kielemezni, csupán a konklúziót szeretné, bemutatni. A konklúzió nem más, minthogy az oktatást kellene megerősíteni a köreikben, létrehozva egy értelmiségi roma réteget akik útmutatást adnának a többieknek. Továbbá segíteni kellene a romák beintegrálását is a többségi társadalomba. Sokan sőt mondhatom, hogy a válaszadók 70-80% megvonná a támogatásokat, s ki is fejtették, hogy felháborítónak tartják az ekkora mennyiségű pénzösszeg szétosztását. A válaszadók között voltak nem kevesen akik szerint ezt úgy kellene véghezvinni, hogy akár a gyermeket is el kellene szakítani a családtól, hogyha azok nem segítik elő a gyermek fejlődését, visszahúzzák a saját szintjükre. A válaszadók szerint ezt akár erőszakkal is véghez kellene vinni. A válaszadók másik nagy tábora viszont drasztikus megoldásokat javasolt, például életmódjuk büntetését, mindennemű támogatás és segély megvonását, hogy rá legyenek kényszerítve arra, hogy dolgozzanak. Viszont voltak olyanok is akik egyenesen kegyetlen módszereket javasoltak: "elégetni mind és nincs gond, Kitelepítéssel, Bele lőni őket a Dunába, népirtás, dekapituláció, deportáció, munkatáborok". A harmadik tömb pedig egyszerűen közönnyel válaszolt, ami szerint ők nem tudnak erre választ adni, vagy szerintük nem lehet javítani a helyzeten ha a romák nem akarnak változtatni.

            A válaszok közül szeretnék hármat kiemelni, melyek úgy gondoljuk érdekesek és elgondolkodtatóak. A válaszokat változtatások és javítások nélkül közlöm.

"Fel kellene hagyni a tények pollkorrekt elhallgatásával, ki kellene mondani, hogy cigánybűnözés igenis létezik,ezért nem a magyar többségi társadalomba kellene integrálni, hanem természetes fejlődésüknek megfelelően egy saját, magyarok által felügyelt s támogatott, saját vezetőkkel és szigorúan betartatott normákon alapuló, értékeken alapuló cigány társadalmat kellene létrehozni."

"Iskoláztatási támogatások melyek nem anyagi jellegűek, a társadalomba való beileszkedés segítése különböző programokkal, a családok folyamatos figyelése hogy megfelelő körülmények között élnek, és nevelik a gyerekeket. Fogamzásgátlási és szexuális felvilágosítása. Segély csökkentése. Vállalatok támogatása roma munkavállaló esetén addig amíg nem válik alapértelmezetté hogy a romák ugyanolyan értékűek mint más nemzeti kisebbség. Szakkörök az iskolákban, felzárkóztató órák stb."

"Olyan népcsoportot nem lehet integrálni, aki nem akar integrálódni. Ezt a szélmalomharcot vívjuk már évtizedek óta. Így is szegregáltan él a roma alsóbb társadalmi osztály, telepekbe tömörülve. Nem hajlandók az egyelőre többségi társadalmi normának megfelelni, nem tartják a többségi értékeket a sajátjuknak. A lányoknak, későbbi asszonyoknak a család gyarapítása a feladata, a férfiaknak az "ügyeskedés". Igen, benne van a vérükben a bűnözési hajlam, ezt jelenti az "ügyeskedés", amit a nem centralizált társadalomtudomány (aka. az a szerencsétlen társadalomtudós aki Pestről ki is ment terepgyakorlatra több mint egy hétre, vagy ne adj Isten közéjük született) már régen le is írt, meg is fogalmazott. Az a csoda, hogy van olyan cigány, aki nem ezt az ősi néptől eredeztetett és mai napig fennálló rendszerüket viszi tovább. Mert van ilyen is, de ők ebből a miliőből kiszakadtak. Vagy minden kisgyereket kiszakítunk a jelenlegi csaláődi környezetből (ami esélytelen, mert emberjogi ellenes meg pénz sincs rá, meg beszólna az EU) vagy ez így marad. Még ha a vajdák hatalmát növelnénk, lenne esély valamilyen szinten, de akkor a döntéshozást is az ő kezükbe kellene adni."

Az LMBTQ+ megítélése a társadalomban

            Az első kérdés ebben a kategóriában az volt, hogy a kitöltő ismer-e a környezetében LMBTQ+ személyt? A válaszadók 69,5% (114) válaszolt igennel, 21,3% (35) nemmel és 9,1% (15) talánnal.

            A 20. kérdésben megkérdeztem, hogy mit gondolnak az LMBTQ+ személyekről? A válaszok itt már két táborra oszlottak, nem volt közömbös eset mint a romák esetében. A válaszadók túlnyomótöbbsége úgy vélekedett, hogy nem magával az orientációval van gond, hanem magával az emberrel, mint személyiséggel. Volt aki tisztelte őket, míg voltak akik konkrétan elmondták gondjukat velük szemben. Hogy itt is pár példát hozzak fel.

"Vannak rokonszenvesek is és ellenszenvesek is közöttük"

"Alapjában véve nem gondolok róluk semmi jót vagy rosszat. Semleges vagyok. Maga az, hogy az adott személy kihez/kikhez vonzódik, számomra nem ok arra, hogy rosszat vagy jót gondoljak róla. Amiatt tudok negatívan gondolkodni róluk, ahogy ezt a másságukat kimutatják a világ felé."

"Túl sokat hisznek magukról"

"Semmit mást, mint a heterókról. Nem teszek különbséget. Nyilván vannak köztük "kirívóbbak", olyanok, akikhez kell türelem, mert az elutasítottságérzésük miatt kompenzatórikusan viselkednek, ők időnként idegesítőek (affektálás, feltűnősködés, antiszociális viselkedés, féktelenkedés), de ez heteróktól ugyanúgy zavaró számomra, és nem az LMBTQ-hoz, hanem a személyiségükhöz köthető, és persze a frusztációik okozzák, csak attól még idegesítőek a megnyilvánulásaik."

            Azonban nem csak ilyen vélemények születtek, voltak (bár ez a kisebbség) akik szerint abnormálisak, elmeháborodottak, vagy a négy fal között csinálják. Ami főleg kitűnik a válaszokból legyen az a pozitív vagy a negatív diszkriminációból való az, hogy az emberek nem rajonganak érte ha úgymond az "arcukba tolják" ahogy az egyik kitöltő is megjegyezte. Még azok se szeretik akik pozitívan értékelték őket. Voltak akik viccesnek, színészeknek nevezték a közösség tagjait, viszont nem rajongtak azért, hogy másképp viselkedjenek, mint a norma. Ez volt az egyetlen kikötésük és ellenérzésük.

9. ábra Azonos neműek házassága

            A válaszadók 63,8% (104) szerint házasodhatnak azonos neműek, 25,8% (42) szerint nem és 10,4% (17) szerint talán.

10.ábra Az örökbefogadás kérdése

            Az örökbefogadás számai szerint 50,3% (82) fogadhatnak örökbe, 31,9% (52) szerint nem és 17,8% (29) talánnal válaszolt. Amint látható amíg sokan a házassági egyenlőséget támogatják addig az örökbefogadást már kevesebben és többen is tétováznak a kérdést illetően.

            Következő kérdésben a Prideról kérdeztem az embereket. A kitöltők itt is szabadon válaszolhattak és véleményt mondhattak. A kitöltők nagy része feleslegesnek tartja, csak kevesen támogatják, viszont többen ellenzik is. A többség mégis elfogadja, de feleslegesnek tartja és nem örül neki.

            Következő kérdés az volt, hogy szükség van-e Pride rendezvényre az LMBTQ+ emberek elfogadásához? A kitöltők 59,6% (96) nemmel, 15,5% (25) igennel és 24,8% (40) talánnal válaszolt.

            A huszonötödik kérdés úgy szólt, hogyha a kitöltő gyermeke meleg lenne hogyan reagálna rá? 73,6% (120) elfogadná, 11% (18) nem fogadná el. 1,8% (3) kitöltő tagadná ki, viszont volt 3,7% (6) aki örülne neki. Itt is volt lehetőség saját vélemény írására ahol a legtöbben azt írták, hogy elfogadnák de nem örülnének neki, vagy saját magukban keresnék a hibát mit rontottak el. Egy humoros válaszadó frappáns választ írt erre a kérdésre: "Úgy, mint a nővérednél. Nem mehetnek fiúk a szobádba!" Viszont ez a válasz nem segített egyről a kettőre jutni. Nem tudni mi konkrétan az álláspontja.

            Következő kérdésben az érdekelt, hogyha tudni lehetne, hogy a gyermek meleg lesz akkor el-e vetetnék az embriót? A válaszadók 85,4% (140) nemmel válaszolt, 7,9% (13) elgondolkodtak rajta és 6,7% (11) ember igen, elvetetné.

            A huszonhetedik kérdésben a kitöltők szexuális orientációja iránt érdeklődtem a Kinsey skála szerint, amelyből a következő adatokat kaptam: százharmincnégyen heteroszexuálisnak vallották magukat, tízen-en inkább heteroszexuálisnak, minimálisan homoszexuálisnak, ketten biszexuálisnak, hárman inkább homoszexuálisnak, elvétve heteroszexuálisnak, öten homoszexuálisnak, ketten aszexuálisnak, egy transzexuális, ketten pánszexuálisnak vallották magukat és volt aki leszbikus nőként definiálta magát demiszexuális és pánszexuális érzelmekkel. Rajta kívül még egy demiszexuális volt.

            A következő kérdésben megkérdeztem hogy beszélt-e már valaki erről a témáról és hol? A legtöbben nem tudommal válaszoltak, viszont a válaszolók legtöbbje youtube-on hallott erről először, iskolai példa hét darab volt.

5. Összegzés

            Az első hipotézis miszerint a társadalmunkban nagyon erős az ellenszenv a romák illetve az LGBTQ magyarosan LMBTQ társadalom tagjaival szemben, félig helytálló és félig téves. Helytálló, mivel a kutatás során láthattuk a romákkal szembeni előítéleteket. Sajnos az eredmény azt mutatja, hogy a helyzet nem javult, viszont sokan elkezdtek egy lehetséges megoldáson gondolkodni a kérdést látva. Ámde olyanok is voltak akik pont az ellenkezőjét szerették volna és gyökerestül megszabadulnának a romáktól. A LMBTQ+ jobb helyzetben van. A társadalom kezdi jobban elfogadni őket. Régen a lakhelytől függött és sok meleg a városokba menekült, azonban, mint látszik a kisebb községekben is elfogadóbbak a lakosok. Itt feltétlenül megjegyezném, hogy mivel fiatalokról van szó ezen állítások nem vonatkoznak az idősebb generációkra. Azonban itt is voltak negatív példák, de nem olyan jelentősek, mint a romákkal kapcsolatban.

            A második hipotézisem, hogy a romák elleni ellenszenves magatartás fő oka a romák anyagi támogatása és a viselkedésbéli különbségeik. A kérdőív segítségével pontosabb képet tudtunk kapni erről a kérdésről és valóban, eme hipotézis helyes. Az embereknek a legnagyobb gondja, ahogy a válaszokból kiderült, mikor is önálló véleményt formálhattak, hogy a romákat az állam nagyobb támogatásban részesíti úgy, hogy nem dolgoznak és nem is akarnak fejlődni, dolgozni, míg a dolgozó többség kevesebb anyagi támogatást kap, miközben ők tartják fent az országot. A másik a romák viselkedésével volt. A magatartásuk eltér a többségi társadalométól az emberek nem nézik jó szemmel. Legtöbben felhozták, hogy agresszívak, kötözködőek, ebből kifolyólag tartanak tőlük és a roma népesség gyarapodásával ezek az aggodalmak és bizonyos atrocitások csak növekedni fognak. Eme két tényező pedig nagyobb súlyt fog rakni a más nemzetiségűekre. Sokan az iskoláztatásban és a megfelelő nevelésben látják a megoldást. Viszont volt valaki aki amellett érvelt, hogy lehet a romákat hagyni kellene úgy élni ahogy a kultúrájuk és hagyományaik szerint kellene. Mivel sokáig nomád életmódot folytattak ezáltal ahhoz való magatartásformákat vettek fel és örökítettek tovább. Érdemes elgondolkodni mindkét véleményen.

            A harmadik hipotézis pedig arról szólt, hogy az LGBTQ tagjait még mindig nem fogadják el, annak ellenére, hogy már rég kikerült a betegségek közül. Ezen hipotézisem megcáfolásra került. A többség elfogadja őket, azonban nem örülnének többségében ha a gyermekük meleg lenne. Elfogadnák, de nem örülnének és magukban keresnék a hibát. Továbbá sok LMBTQ+ megmozdulást (Pride) nem támogatnak, feleslegesnek ítélik meg. Harmadszor pedig elfogadják, de nem szeretik ha valaki nem a nemének megfelelően viselkedik. A legtöbben azt írták, hogy nem a szexuális orientációjukkal van baj, hanem a magatartásukkal.

            Mint látható eme előítéletek sokszor a tapasztalatokon alapulnak, viszont genetikai, evolúciós okai is vannak. Ugyan a kutatás szerint az emberek a viselkedése miatt ítélnek el más etnikumokat, ennek gyökre azonban evolúciós. Ahogy a romák vagy az LMBTQ+ esetében a viselkedést és a többségi társadalomtól való eltérést hozták fel, mint az ellenszenv alapja. Vagyis más a közösség. Ez pontosan megegyezik a harmadik és negyedik fejezetben tárgyaltakkal.

            Munkám végeztével szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki kitöltötte a kérdőívet és azoknak is akik vették a fáradságot, hogy elolvassák a munkám. Szívből remélem, hogy a még most fennálló ellenszenvek a jövőben csökkenek majd. Ugyan tudom, hogy az előítéletesség nem fog csökkenni, de ha már egy kicsivel javulást érünk el, már jobb hellyé tettük eme világot.

Bugár György

Felhasznált irodalom

1.Bolcsó Dániel,Az idegenellenesség a génjeinkben van, de a környezetünkön múlik, 2015, online link: https://index.hu/tudomany/2015/10/07/idegenellenesseg_evolucio_tarsadalom_pszichologia/, letöltve: 2020. 01. 29 

2.Botyánszki Zsolt, Rasszizmus és evolúció, 2018, online link: https://ng.hu/magazin/2018/07/04/rasszizmus-es-evolucio/, letöltve: 2020. 01. 20. 

3.Csányi Vilmos, Íme, az ember - A humánetológus szemével, 2018, Libri Könyvkiadó Kft. , ISBN:9789633104101 

4.Desmond Morris, A csupasz majom, 2016, Gabo Könyvkiadó És Keresk.Kft., ISBN:9789634062653 

5.Frank Bozoki Eszter, A gonosz bennünk lakozik?, 2017 online link: https://7koznapi.blog.hu/2017/03/09/a_gonosz_bennunk_lakozik, letöltve: 2020. 01. 20. 

6.Múlt-kor magazin, A nürnbergi vádlottak vétke nem az volt, hogy a háborút elvesztették, hanem az, hogy elkezdték, 2019, online link: https://mult-kor.hu/a-nurnbergi-vadlottak-vetke-nem-az-volt-hogy-a-haborut-elvesztettek-hanem-az-hogy-elkezdtek-20191120 , letöltve: 2020. 01. 29. 

7.Nick Joyce, In search of theNazipersonality, 2009, online link: https://www.apa.org/monitor/2009/03/nazi, letöltve: 2020. 01. 29. 

8.Szendi Gábor, Az előítélet, online link: https://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/eloitelet.php, letöltve: 2020. 01. 20. 

9.Tarján M. Tamás, 1945. november 20. | Megkezdődik a nürnbergi per, online link: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_november_20_megkezdodik_a_nurnbergi_per/, letöltve: 2020. 01. 29.

10.Yuval NoahHarari, Sapiens - Az emberiség rövid története, 2011, Animus Kiadó, ISBN: 9789633242377 

11.Yuval NoahHarari, Homo Deus - A holnap rövid története, Animus Kiadó, 2015, ISBN:9789633244975