A felelős állattartás - Bugár György

Absztrakt

Eme munka célja, hogy a kezdő állattartóknak egy kis útmutatót adjon, milyen módon indulhatnak el a felelős állattartás útján. Röviden áttekintést ad az állatok domesztikációjáról. Megemlítem az állattartás fizikai és pszichés előnyeit, melyek jótékonyan hatnak az emberi szervezetre és elmére.

Bevezető

            Egy kisállat tartása rengeteg örömmel ajándékozza meg az embert, s ezenfelül rendkívül kedvező hatással van az egészségünkre is. De a házi kedvencnek nem csak haszna és előnye van. Rengeteg gondoskodást, törődést és nagy felelősségtudatot igényelnek. Érző lényekről beszélünk, akik ugyanúgy éreznek, szenvednek, éreznek örömöt és bánatot az ember hasonlóan. Itt meg kell jegyezni, hogy nem szabad az állatokat antropomorfizálni, emberi tulajdonságokkal felruházni. Az emberek és az állatok, ugyanúgy éreznek örömöt, bánatot, fájdalmat, szerelmet, stb., viszont ezt más tudatszinten művelik. Eddigi ismereteink szerint az emberi tudatnak két része van, melyek máshogy élik meg a valóságot (Harari, 2015). Ahogy az ember megtapasztal egy érzést azt egy állat másképpen érzékeli és fordítva. Mivel nem tudjuk, hogy az állatok, hogyan és miként gondolkodnak, mi játszódik pontosan le bennük nehéz megválaszolni azt, mit is éreznek valójában. Egy ember sokkal nagyobb intellektuális képességek birtokában van, de egy egyed a cetek közül bármikor lepipálhatja az embert a szerelem megélésével kapcsolatban. Ez igaz lehet más fajokra is. A tudatos állattartás egyik alapja, hogy sose magunkat, vagy embertársunkat lássuk az állatban hiszen egy másik faj érzelmi szükségletei mások, mint s Homo sapiens tagjainak.

            A felelős vagy tudatos állattartásról manapság rengeteg helyről hallani. Állatvédők, menhelyek, magánszemélyek sokszor beszélnek róla. Viszont mi maga a felelős állattartás? Sokan ismerik ezt a fogalmat, viszont kevesebben értik és még kevesebben gyakorolják is a használatát. A gazdák vagy inkább helyesebb lenne gazdiknak nevezni őket, hisz a gazdák mégiscsak olyan emberek akik megélhetési forrásként is használják állataikat, legtöbbje és most maradjunk a házi kedvenceknél, nem merülve bele az ipari állattenyészetekbe, sajnos nem gyakorolja a felelős állattartást. A poszt kommunista országaik állattartói és gazdijai elmaradnak a nyugat-európai és az amerikai normáktól. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az állattartás lényege, hogy szeressük kedvencünket. Igen ez így van, de nem csak ez tartozik a tudatos állattartás szabályai közé.

            Ebben a munkában szeretnénk beszélni a felelős állattartásról, de előtte elmesélni az állatok domesztikációjának történetét, majd az állatok emberre gyakorolt hatását és végül a tudatos állattartást. Reméljük, ezen munka mindenki számára tanulsággal fog szolgálni, hogy az olvasók tisztább képet kapjanak a tudatos állattartásról, mind a saját, mind kedvenceink érdekében.

1. ábra A felelős állattartás hét szabálya

Az állatok háziasítása

            Őseink évmilliókon keresztül csak akkor kerültek kapcsolatba más állatfajokkal, ha egy környezetben éltek s mellettük növényevőként táplálkoztak vagy ellenséges szándékkal ragadozóként közeledtek feléjük. A kezdetekben az emberi faj ősei prédaként szolgáltak a ragadozók számára, majd a későbbiekben maguk is ragadozókká váltak. Igaz ez nem egyik napról a másikra történt. Kezdetben csupán a döghús táplálék kiegészítés volt a számukra. A Homo habilis idejében (2 millió éve) a dögevés fokozatossá vált a mindennapokban, ha sikerült szerezniük, s vele együtt a velő fogyasztása is. A Homo erectus már rendszeresen vadászott az általa elkészített vadászeszközökkel, s csapdákat is állított a kisebb zsákmányállatok számára. A zsákmányállatok kisebb rágcsálókból, hüllőkből, talajhoz közeli madarakból, itt ott patásokból állt, mintsem a nagytestű a megafaunához tartozó állatokból. A Homo sapiens megjelenésével azonban már a nagyobb állatok is veszélybe kerültek. Fontos megjegyezni, hogy nem tudatos kiírtásról beszélünk, az emberi hordák és törzsek nem egész csordákat mészároltak le. Őseink véletlenül a saját életük védelmében vadásztak s fele-fele arányban vonhatók felelősségre a környezeti tényezőkkel az olyan nagytestű élőlények eltűnésért, mint amilyen a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius), a masztodon (Mammut americanum) az ír jávorszarvas vagy óriásszarvas (Megaloceros giganteus), az óriáslajhár (Megatherium americanum) s a többi a megafaunába tartozó faj sorsáért (Gyenis,2017).

            Azonban a Homo sapiens nem csak pusztított. Olyan élőlények köszönhették neki a túlélését, amelyek hasznosak voltak az ember számára. Ilyen közismert állat például a ló (Epuus caballus). Igaz a lovat csupán négyezer éve háziasították, mégis a faj az embernek köszönheti elterjedését és túlélését.

            Maga az állatok háziasítása az élelemtermelésre való áttérés vagyis a neolitikus forradalom idején kezdődött. Ez alól csupán egyetlen állat a kivétel. Ő pedig nem más, mint az ember legjobb barátja, a kutya (Canis lupus familiaris). Hűséges társunk háziasításának ideje még nem tisztázott, körülbelül i.e. 20 000 és 15 000 között történt. Őseik farkasok (Canis lupus) voltak, melyek fej-fej mellett próbáltak az ember mellett megélni. Hogy maga a háziasítás hogyan történt rejtély. Több elmélet is helyesnek látszik. Meglehet, hogy a farkasok az élelem szagára egyre közelebb és közelebb kerültek az emberhez, akik némi élelemmel jutalmazva magukhoz szoktatták őket. Meglehet, hogy tudatosan szereztek maguknak újszülött farkaskölyköket melyeket felneveltek. Előfordulhat, hogy sérült, beteg állatokat vettek maguk mellé és így szoktatták hozzá őket az emberek közelségéhez. Esetenként egy-egy kóbor példány hozzácsapódhatott a törzsekhez élelem fejében. A farkasok és az emberek társas csoportokban élnek, mindkettőjük túléléséhez szükség volt a másik segítségére. Továbbá ez minden állatra igaz, amit az ember háziasított, hogy csakis társas lényeket voltak képesek háziasítani (Serpell, 1995, Virányi, 2012).

            A kutya után a legkorábban háziasított állatok a juh (Ovis aries aries) és a kecske (Capra aegagrus hircus) voltak. Ezeknek elsődleges célja a hústermelés volt, de a későbbiekben a háziasított állatok tejet, ruhaanyagnak valót adtak és a nagyobb testűeket igavonásra kezdték használni. A háziasítást bármelyik fajnál az emberek nem egy helyen, hanem egymástól akár távol eső kultúrákban kezdték el párhuzamosan művelni. Körülbelül az i.e. 500-ra az összes ma ismert haszonállatot háziasították. Ezután kezdődött meg a dísz és hobbiállatok befogása, kitenyésztése. Ez a folyamat a mai napig tart, ugyanis évről évre új hóbortok jelennek meg, melyeknek más és más állat áll a középpontjában. Ezt nevezzük modern háziasításnak. A modern háziasítás lényege, hogy az állatok már nem haszonállatként, hanem hobbiállatként vannak jelen az emberek környezetében. Erre a legkorszerűbb példa a fehérhasú sün (Atelerix albiventris) vagy a hörcsög (Cricetus cricetus).

            Az állatok háziasítása bonyolult feladat. Kezdetben őseink vagy befogadták a fiatal állatokat, vagy a másik módszerrel csordákat zártak körül és ejtették foglyul őket. Az első módszer hatékony, de a vadon élő állatok utódait felnevelni nem jelent egyet a háziasítással. Ehhez a faji viselkedés megváltozása, szelídülési hajlam és ennek tartós kialakulása szükségeltetik. A természetes kiválasztódás kulcsszerepet játszik a folyamatban. Az ember a mesterséges szelekció révén tudta kitenyészteni a ma is ismert fajtákat. Azonban a háziasításhoz több feltételnek kell megfelelni, ezért nem lehet minden állatot befogadni, háziasítani, hobbiból tartani. Ilyen feltétel:     

a) rugalmas étrend

b) viszonylag gyors növekedési ütem (ez kivétel a háziasított elefántoknál)

c) fogságban való szaporodás képessége

d) nyugodt vérmérséklet

e) kevéssé agresszív viselkedés

f) változtatható szociális szerkezet

g) a faj tagjai társas életmódot folytassanak (azonban nem minden társas életmódot folytató állat háziasítható).

Ezeknek a feltételeknek kell megfelelnie a gazdasági haszonszerzés céljára háziasított fajnak (Diamond, 2010, Makovický, 2015).

Az állattartás jótékony hatása az emberre

            Desmond Morris kutatásai alapján, már régóta tudjuk, hogy az állatok jótékonyan hatnak szervezetünkre és mentális egészségünkre, sőt akár az élettartamát is jelentősen megnövelheti. A titok az érintésben rejlik. Ez egy ősi evolúciós ösztönünk, amit régen a fajtársakkal való közösségi élethez kellett. A civilizált világunkban az etika, a nevelés hatására nem tehetjük ezt meg kedvünkre, így az emberi test és szellem nem kapja meg azokat az érzeteket amelyre szüksége volna. A kis kedvencek azonban átvették az embertársak szerepét. A fizikai hatások kulcsa az érzékek ingerlése. Az emberek és a főemlősök ösztönösen vonzódnak a szőrös, meleg dolgokhoz. Harry F. Harlow 1966-os kísérlete is ezt igazolja. A kísérletben bébi rézuszmajmok (Rhesus Macaca mulatta) voltak a kísérleti alanyok. Két bábu közé tették őket, egy csupasz fém váz volt az egyik, amelyen tej volt, de semmi más, míg a másikon csak szőrme volt és semmi táplálék. A majomkölykök ösztönösen a szőrmével bevont bábúhoz bújtak, abba kapaszkodtak s csak enni mentek át a másik bábúra és sose maradtak ott az evésen kívül. Azok a majomkölykök amik csak fémanyával voltak ellátva s nem bújhattak oda semmihez a későbbiekben súlyos pszichés zavarokkal küzdöttek.

            A kutya és macska tartása, közelsége jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Csökkentik a kardiovaszkuláris betegségeket. Kutatások leírták, hogy az infarktuson átesett betegek nagyobb eséllyel élik túl az első egy évet, mint a nem állattartók. Az egészséges életmódot élők többsége szintén tart valamilyen állatot. Ennek összefüggése, hogy azáltal, hogy kedvencükre odafigyelnek saját testükre is több időt fordítanak. A kutyatartók rengeteget sétálnak vagy futnak a kutyájukkal. A lovaglás szintén olyan sport mely megmozgatja az emberi testet. Ezek a fogyást is elősegítik, ezzel csökken az elhízás esélye, ami kedvezően hat a koleszterinre és a vérnyomásra (Cs. Nagy, 2016).

            Nemcsak a testre gyakorol jó hatást az állattartás. Az állatok simogatása endorfin szabadít fel ami jótékonyan hat az agyra és az elmére is. Emiatt vannak állatterápiák is. Továbbá kis kedvenceink feltétel nélkül szeretnek minket ami megnyugtatja az emberi lelket. Kimutatták, hogy a magányon is nagymértékben segít az állattartás. Azoknál az embereknél akik állatot tartanak vagy elkezdtek tartani csökkent és megszűnt a depresszió. Javítja a kapcsolatokat és a társadalomhoz való viszonyt is. Az egyén nyitottabbá, boldogabbá válik és az állatról való gondoskodás növeli a biztonságérzésünket is. Persze kivételek itt is vannak. Sok esetben, saját megfigyeléseim igazolják, hogy az állattartók elkezdtek befelé fordulni és csakis a házi kedvencük társaságát élvezték, elveszítve emberi kapcsolataikat. Kiesnek a társadalom köréből és ellenségként kezdik kezelni embertársaikat, mondván az ember rossz és csakis az állat ért meg engem.

            A felelő állattartás a gyermeknevelésben is hasznos. Tanulmányok bizonyítják, hogy az állatok jelenléte pozitívan hat a gyermekek pszichológiai fejlődésére. Elsősorban csökkentik a stresszt, hiszen a szülők ha rossz kapcsolatban élnek a gyermekkor eléggé stresszes, Az állat közelsége megnyugtassa a gyermeket. Továbbá nem tart felé elvárásokat, hanem úgy szereti ahogy van. Azzal, hogy a gyermeknek maga kell gondoskodnia a kedvencéről nő az önbizalma és a felelősségtudata. Ugyanis az állat a család részévé válik, igényli majd a folyamatos gondoskodást. Megtapasztalják, hogy a háziállatok feltétlen szeretetükkel és ragaszkodásukkal pozitívan viszonozzák a gondoskodást, ezzel visszacsatolást kapnak, hogy jó gazdiként bántak kedvencükkel. Kifejlődik bennük az empátia is. Képesek lesznek osztozni érzéseikben s jobban le tudják olvasni az emberi testbeszédet is, hiszen az állattal csakis nonverbális úton tudnak kommunikálni. Megtanulják, hogy sokszor szavak helyett a tettek többet jelentenek. A gyermekek körében elterjedt, hogy önmonológokat készítenek, ha ezt pedig egy állat jelenlétében teszik fejlődik a kreativitásuk, bővül a szókincsük, ötletelhetnek, hiszen az állat jó hallgatóság és nem is ítélkezik (Szajli, 2019).

A felelős állattartás

            Hogyan neveljünk valakit felelős állattartóvá? A felelős álltartó első ismérve, hogy nem azzal kezdi, hogy állatot vásárol vagy fogad örökbe. Ez csupán a folyamat közepén/ végén valósul meg.

            A felelős állattartónak először is tudatosítania kell, hogy az állat nem egy tárgy vagy hóbortkellék. Senki ne vegyen azért állatot mert látta a TV-ben, megtetszett neki, vagy akar egyet Húsvétra. Ugyanis ha így kezdődik az állattartás akkor rövid életű lesz a dolog. Az állatok hónapokon belül az utcán végezhetik. Sok egyén nem méri fel, hogy nem rövid időre, hanem jóval hosszabb akár tíz évre vásárolja meg az állatot. Tekintve, hogy egy kutya (fajtától függően) legalább 10-15 évet él, ha nem elégedett vagy megunta a gazdi akkor egyszerűen az utcára rakja, menhelyre viszi vagy önkezűleg végez az állattal. Ahogy a családtervezésnél is az állattartást is át kell gondolni. Fel kell tenni olyan kérdéseket, hogy Szükségem van-e erre az állatra?, Tudok-e gondoskodni róla?, Megfelelő körülmények között tudom-e tartani?. Ezekre az állatokra úgy kell gondolnunk, mint barátainkra.. Szeretetre, gondoskodásra és törődésre van szükségük. Vegyünk egy példát: a kutyáknak, a legfontosabb a gazdi közelsége és mellette érzik a legjobban magukat. Így attól nem lesz boldog egyikőjük sem, ha az egész életét egy kertben, egyedül kell leélnie. A legoptimálisabb nekik, ha a házban/lakásban együtt élhetnek a családjukkal, nagyokat sétálnak, kirándulnak, foglalkoznak és játszanak velük. Az, hogy hol tartjuk a kutyát vagy az állatot függ testének felépítésétől. Kisebb testű kutyát jobb bent tartani, mivel a kisebb test nem tudja megvédeni őket a hideg téli napokon. A nagyobb testű ebeket kint lehet tartani, sőt ajánlott is, de kell biztosítani számukra egy helyet ahová bevonulhatnak az időjárás viszontagságai elől. Ahogy a kutyáknak, minden állatnak kell biztosítanunk egy helyet ahová nyugodtan elvonulhat pihenni. Fontos, az állatot ne tartsuk kordában. Nem láncoljuk meg és kötjük ki karóba, zárjuk ketrecbe. Ha féltjük a portánkat, virágainkat, kertünket kerítsük el, ne az állat mozgásteréből vegyünk el. Azok akik házőrzőként gondolnak a kutyákra, tudniuk kell, az állat nem eszköz, ha biztonságot szeretnének vannak megfelelő riasztók erre a célra kialakítva. Mindig hagyjuk, hogy kedvencünk eleget mozogjon, gondoskodjunk arról, hogy rendszeres mozgása biztosítva legyen.

            Minden állatnál amit tartunk megfelelően kell táplálni. Mindig legyen friss, tiszta vizük, s az etetésük idejét is osztjuk be, megfelelő időközökre. Nem szabad túl sok ételt adni az állatnak, ezzel növelve az elhízás esélyét. Mindig olvassunk utána mit adhatunk és mit nem az állatnak. Ha beteg a kedvencünk ne önkezűleg gyógyítsuk, vigyük állatorvoshoz, mivel vannak gyógyszerek amik az állatokra veszélyesek, míg akkor is ha az ember egészséges lesz tőlük. Sose feledkezzünk meg a kötelező oltásokról sem.

            Az utódnemzés kérdése is fontos tényező. Az ivartalanítás nem elhanyagolható. Költséggel jár ami az éve során megtérül. Ugyanis, nem kell attól félni, hogy megellik a kedvencünk, továbbá az ivartalanítás megnöveli az élettartamukat, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Arról nem is beszélve, hogy nem születnek meg feleslegesen az utódok, akikről már nem tudunk vagy nem is akarunk gondoskodni. Ezzel meggátoljuk azt, hogy a nem kívánatos állatok az utcára kerüljenek, vagy nekünk kell elaltatnunk őket ami költséggel jár. Drasztikusabb esetekben a gazda végez az újszülött állatokkal. Tévhit, hogy a szukának egyszer ellenie kell. Sok állat menhelyre kerül, amik már nem tudják ellátni őket.

            A jelenleg kilátástalan helyzet kialakulásáért nagyban felelősek a szaporítók: akik megélhetés céljából elletik szuka kutyájukat, össze-vissza pároztatva, csak a mennyiség nevében. Nem törődnek azzal sem, hogy utána hova kerül a kölyök, ha nem tudják eladni a kölyköket, a felesleges egyedektől megszabadulnak. Általában az állatok nincsenek oltva, az állatokat förtelmes helyen tartják, mint egy futószalagszerűen működtetve telepeket. A kihasznált, idős beteg anyaállatokat, miután már nem hoznak, hasznot az utcára teszik, vagy leadják egy telepre, esetleg agyonverik stb. Ne támogassuk ezeket az embereket azzal, hogy tőlük veszünk állatot. Ha mindenképpen egy bizonyos fajtába szerettünk bele, keressünk egy tenyésztőt és onnan vásároljunk, igaz sok pénzért, de minőségi kisállatot. Illetve ha csak egy társa vágyunk keresgéljünk magunknak kedvencet a menhelyeken, fajtamentőknél ahol csodálatos, kedvesebbnél, kedvesebb állatot találhatunk magunknak, akik egy életre hálásak lesznek nekünk azért, hogy meleg otthont biztosítunk neki.

            Mindig olvassunk utána az adott állatnak, hogy milyen életkörülményre van szüksége, milyen a fajta viselkedése, mire számíthatunk tőle. Ha felmértünk mindent csak azután vásárolhatunk kisállatot.

            Ezután jön a munka nagyobb része, a nevelés. Ahogy egy gyerek esetében is a nevelés kulcsfontosságú a végeredményhez amit évek múltán kapni fogunk. Mindennapos foglalkoztatás szükséges a kedvencünkkel, olvassunk szakirodalmat vagy kérjük tenyésztők segítségét.

            Ha betartjuk a követelményeket tudatos állattartóvá válhatunk s nemcsak a mi életünket hanem egy másik élőlény életét is boldoggá tehetjük.

Bugár György

Felhasznált irodalom

1.      Állatmentő Szolgálat. A felelős állattartás szabályai, internetes link: http://allatmentoszolgalat.com/tudasbazis/a-felelos-allattartas-szabalyai/, letöltés ideje: 2020. 04. 02.

2.      Barba Rafael Péter: A kutyáról – A prehisztorikus kezdetek, Kutya.hu, 2004, internetes link: https://web.archive.org/web/20070927224158/http://www.kutya.hu/read.php?u=0412%2F20.htm, letöltés ideje: 2020. 04. 02.

3.      Cs. Nagy Anikó. A hosszú élet titka a háziállat? Egy kutatás szerint igen, 2016, internetes link: https://www.life.hu/egeszseg/20160613-a-kutyatartas-es-az-allattartas-egeszsegesebbe-tesz-es-hosszabb-ideig-elhetsz.html, letöltés ideje: 2020. 04. 02.

4.      Desmond Morris. Bensőséges kötelékek, Háttér kiadó kft., 2003, ISBN: 9789639365186

5.      Ferenczi Tímea. Farkasokkal és kutyákkal a társas viselkedés evolúciójának nyomában - Interjú Dr. Virányi Zsófiával, internetes link: http://www.mrns.hu/index.php?page=content/hirek.php&nid=482, letöltés ideje: 2020. 04. 02.

6.      James Serpell. The Domestic Dog; its evolution, behaviour and interactions with people. Cambridge: Cambridge Univ. Press, 35. o. (1995). ISBN 0-521-42537-9

7.      Jared Diamond, James A. Robinson,Natural Experiments of History, 2010, ISBN 0-674-03557-7

8.      Pavol Makovický. A mezőgazdaság alapjai: Állattenyésztés. 1. vyd. Komárno: Univerzita J. Selyeho, 2015. 94 s. ISBN 978-80-8122-139-2.

9.      Szaji Claudia. Állat és gyermek jó barát - a kisállattartás pszichés hatásai, mindset pszichológia, 2019. internetes link: https://mindsetpszichologia.hu/2019/07/12/allat-es-gyermek-jo-barat-a-kisallattartas-psziches-hatasai/, letöltés ideje: 2020. 04. 02.

10.  Yuval NoahHarari, Homo Deus - A holnap rövid története, Animus Kiadó, 2015, ISBN:9789633244975